Hogyan segíthetünk abban, hogy a Fény belénk hatolhasson?
Egy email, melyet 2oo8. december 18-án kaptam:
Azért írok Önnek, mert kétségbe vagyok esve, annak ellenére, hogy bűnösnek érzem magam, amiért vesztegetem az idejét. Hosszú ideje depressziósnak érzem már magam és az egyetlen dolog amit ezen kívül érzek, az az élet iránti vágy hiánya, és az üresség. Nem érzek semmi mást.
Minden nap hallgatom a leckéket, de akkor is, ha hirtelen hallok valamit amit megértek, azonnal eltűnik az érzés, és többé nem emlékszem semmire, még az érzésére sem. Részt veszek a Bnej Baruh terjesztési programjaiban, de nem kapok tőle erőt. Egyre gyorsabban zuhanok. Mindenki a válságra gondol, és arra koncentrál, hogy jöhetünk ki belőle, de én még a saját gödrömből sem vagyok képes kimászni. Csak elviselhetetlen fájdalmat és elutasítást érzek. Nem tudom mit tegyek. Legyen szíves válaszoljon nekem a blogon keresztül!
Válaszom:
A teremtésben csakis két erő hat, a Fény és a vágy, minden amit érzékelünk az ebből a két összetevőből áll össze. Olyan módon kapcsolódnak egymással, hogy néha a Fény dominál, máskor pedig a vágy. Ezt a váltakozást mi úgy észleljük, mint a boldogság/kielégültség és a keserűség/üresség ellentétét.
Mivel ön nem képes depressziójából kiemelkedni, azt tanácsolom, hogy merüljön bele még erősebben, művileg nyomja le magát még mélyebb önmarcangolásba, dühbe, elutasításba és a bűnösség érzetébe. Ily módon, azáltal, hogy minden erejével letaszítja magát, átveszi az irányítást depressziója felett, és akkor majd felfedezi mennyire valótlanok érzései, és hogy minden mennyire a saját szubjektív nézőpontjától függ. És akkor a zuhanás legalacsonyabb fokáról elkezdi majd a boldogságot és a Fényt érzékelni!
KA
