Az nem számít, hogy mit kapunk, az számít, hogy kitől kapunk
Híradás (a Pszichológiai Tudomány által):
(Kurt Gray és Daniel M. Wegner által a Harward Egyetemről) Amikor valaki szándékosan a lábujjadra lép, az jobban fáj, mint amikor valaki ugyanazt véletlenül teszi. A sérülés fizikai paraméterei lehet, hogy ugyanazok – a lábujjunk lelapult mindkét esetben – de a fájdalom pszichológiai érzékelése az mégis más. A szándékos fájdalom okozása egy másik személy által előre megtervezett, és az a pontos célja, hogy fájdalmat okozzon. Bizonyos értelemben a szándékos károkozás egy olyan esemény, ahol valakinek az elméje egy káros okot akar átadni egy másik személynek, és ez meghatározhatja a fogadó élményét.
Kommentárom:
Mindez a Teremtővel való kapcsolatunk gyökeréből származik: amennyiben úgy akarunk Tőle kapni, hogy nem törődünk Vele, az Adakozóval, akkor amit kapunk az itteni világban érzékeljük – keserű, nehéz, és átmeneti élményként. Azonban amennyiben az a vágyunk, hogy a kapott dologgal együtt az Adakozót is érzékelni akarjuk, akkor képesek vagyunk a Felső Világot is érzékelni, mely örökkévaló és tökéletes. Így amikor a mai világunk eltűnik (amikor testünk meghal) érzékelésünk – a megismert Adakozó érzékelése – velünk marad örökké, mint ahogy magunk és Ö maga is.
Például tegyük fel, hogy kapunk egy ajándékot. Élvezem azt. De előbb utóbb elkezdem érzékelni, hogy az ajándék hibás. Ez segít abban, hogy az Adakozóra gondoljak. Önzőségem nem tudja abbahagyni, hogy az Adakozóra gondoljon, és azt kérdezze: “Miért nem tökéletes az ajándék?”. Amint az Adakozó tettére gondolok, elkezdem ezt a tettet elemezni (mely a teremtés alapgondolata). Megvizsgálom: mi történik velem attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdtem észlelni, hogy valamit kaptam Tőle, és hogy mi lehet az Ő célja ezzel az ajándékkal?
Amint felfedezem az Ő viselkedését, elkezdem Őt megérteni, és látom, hogy Ő jó, kedves, és szerető. Elkezdek valami újat érezni: Elfeledkezem (és elvesztem az érzékelését) az ajándékról magáról – világunkról, és életünkről. Mindössze Ő és én (az ajándék nélkül) maradunk, valamint a köztünk levő kapcsolat, a Felső Élet érzete, mely az ajándék által jelent meg. De már nincs szükségünk az ajándékra többé.
