A keserű tormánkon kívül egy fantasztikus világ létezik
Báál Haszulam “Bevezetés a Zohár Könyvéhez” írásának 4o.-ik pontjából:
“És tudom, hogy mindez teljesen elfogadhatatlan néhány filozófus szemében. Nem képesek azzal egyetérteni, hogy az ember, melyet ők alacsonynak és értéktelennek tartanak, a csodálatos teremtés központja lehet. De ők olyanok, mint a féreg, mely egy keserű tormában született, és azt gondolják, hogy a Teremtő világa is olyan keserű és sötét, mint a torma belseje melyben születtek. De abban a pillanatban, hogy a torma kérge (önzőségünk) megreped, és kijutnak a tormából (elhagyják önzőségüket, a “saját maguk számára való” szándékból, és belépnek az adakozás tulajdonságába, a mások iránti szeretetbe) elcsodálkoznak (a feltárult Felső Világ láttán) és azt mondják: “Azt hittem, hogy az egész világ akkora volt, mint a torma, de most megláttam, hogy a világ az hatalmas, gyönyörű és csodálatos!”
