Hogyan induljunk útra a “túloldalon levő világ” felé?
Híradás: (a Horizon Research Foundation alapján):
“Mi is a testen kívüli létezés élménye?” Svájci orvosok egy csoportja elvégzett egy beavatkozást, melyet gyakran végeznek kezelhetetlen epilepsziában szenvedő betegeken. Elektródokat ültettek az agyba, mely az agy különböző részeit hivatott ingerelni…A betegek azt jelentették, hogy látták magukat “az ágyban feküdni, magukat felülről szemlélve, a plafonhoz közel lebegve”.
A svájci orvosok képesek voltak ezeket a “testen kívüli létezésről” szóló élményeket előidézni bizonyos személyekben. Ez azt tűnik alátámasztani, hogy a halálhoz közeli állapotokban észlelt “testen kívüli létezés” élmények, egyszerűen illúzórikusak lehetnek, mely az agyunk jobb oldalán található, angularis gyrus-nak hívott specifikus agyrész abnormális izgatásából származik. A svájci kutatók azt a következtetést vonták mindebből le, hogy a halálhoz közeli “testen kívüli létezés” élményei az által keletkezhetnek, hogy a stressz alatt, az agy egy bizonyos része hibás impulzusokat bocsát ki.
Kommentárom:
Szóval akkor mindenki feliratkozthat arra, hogy agyát elektródokkal stimulálják, és ezáltal utazást tegyenek a “túloldalon levő világba”, és talán az emberek még azt is megválaszthatják, hogy milyen utazást kívánnak maguknak!
Itt az idő, hogy búcsút mondjunk Raymond Moody elméletének, a “túlvilággal” kapcsolatban, együtt azokkal a hasonló elméletekkel, mely más kutatóktól származnak, bármennyire is szeretnénk továbbra is hinni a jövővel kapcsolatos édes álmainkban. Itt az idő, hogy a valóságot lássuk: amikor a fizikai testünk meghal, csak az a részünk marad meg, mely részünk már előtte a “túloldalon levő világban” létezik, melyet már fizikai életünk során felfedezünk.
Az egyik kabbalisztikus írás így írja ezt le: “Láthatod majd világodat, ameddig még életben vagy!” És amennyiben nem fedezzük fel a Felső Világot (melyet csakis a kabbala segítségével ismerhetünk meg) akkor meghalunk, mint bármi másik állat. Utána megkapunk egy újabb (protein alapú) életet, egy újabb esélyt arra, hogy felfedezzük a Felső Világot életünk folyamán. Ebből kifolyólag, “amennyiben a személy nem kezd bele a kabbala tanulásába, újra vissza kell térnie ebbe a világba” (Báál HaSzulam, Bevezetés a Bölcsesség Gyümölcseinek Könyvéhez).
A személy megegyezik az állatokkal minden tekintetben, a halála végleges. Csak egy másik lehetőség létezik: hogy megszerezzük a Teremtő tulajdonságát, mely a felebarát iránti szeretet. Ezen a tulajdonságon keresztül képessé válunk a Felső Világ érzékelésére, mivel elhagyjuk magunkat és elkezdjük érzékelni a többieket.
Egyik vallás ígérete a “halál utáni életről” (melyet mindegyik vallás másként értékel és ír le) sem válhat valóra. Nincsen semmilyen jutalom, mely minket ott vár, cserébe azért amit mi itt teszünk. Mi csakis itt vagyunk képesek a teljes teremtést, és a Teremtőt megérezni, a mostani életünkben.
Ezért “minden emberenek tanulnia kell a kabbalát. És ha egy személy meg is tanulta a Tóra minden egyes részletét, és minden igaz embernél igazabb is a világban, amennyiben nem tanult kabbalát újra vissza kell térnie ebbe a világba annak érdekében, hogy kabbalát tanuljon” (Báál HaSzulam, “Bevezetés a Bölcsesség Gyümölcsinek Könyvéhez”)
