Bármi is történik – soha ne hagyja abba
Kérdés:
Soha nem voltam társaságba járó ember, és nem igazán tudok jól kommunikálni. Igazából amikor nagyobb csoport emberrel vagyok mindazt tortúrának érzem. Minden vágyamat elvesztem, hogy beszélgessek, és szinte elvesztem agyamat, úgy érzem sérült és hiányos vagyok, stb. Ön azt tanítja, hogy “alkossuk meg saját környezetünket”, de úgy érzem soha nem leszek képes minderre. De ugyanakkor nem vagyok képes elképzelni életemet a Kabbala tanulása nélkül, és továbbra is olvasom a könyveket és magányosan tanulok az Interneten keresztül.
A körülöttem lévő emberek nem szeretnek engem. Egyszerűen utálom őket, és közben utálom magamat is. Az egyik fórumon azt tanácsolták, hogy keveredjek a többiekkel jobban. De mit tegyek, ha csak maga a “keveredés” szó beteggé tesz?
Válaszom:
Mindez csodálatos! Csak folytassa olyan módon ahogy csak képes, és a Fény egy új állapotba hozza majd, új helyzetekbe és megoldásokhoz. De a legfontosabb – bármi is történik ne hagyja abba a tanulást!
