Az egész világ a játszóterünk
Kérdés:
Ön többször is említette, hogy az embernek az egész Természetet harmóniába kell hoznia. De akkor a Természet nem volt harmónikusnak teremtve?
Válaszom:
A Természet teljes harmóniában létezik, de ebből a harmóniából egy elem hiányzik – az ember “én”-je. Ez az ami hiányzik a Természet harmóniájából, az ember veleszületett önzősége miatt, mely meghatározott célból lett belé teremtve. Amikor a Természetet az ember önzőségén keresztül szemléljük, akkor az kaotikusnak, minden harmóniától mentesnek tűnik.
Van egy világ, és Természet, mely sokkal szélesebb és nagyobb, sokkal integráltabb és globálisabb, mint amit most látunk. Abba beletartozik az Univerzum egész rendszere, ahol minden alkotóelem ideálisan van egymással összeköttetésben. És ezt az egész rendszert olyan erők irányítják, melyeket nem vagyunk képesek érezni. Az oka annak, hogy ezek az erők felfoghatatlanak érzékelésünk és megértésünk számára, az önzőségünk. Önzőségünk áll utunkban, és eltorzítja a Természet tökélyét.
Így az egész hatalmas globális és tökéletes rendszert mi tökéletlennek látjuk, mivel azt önzőségünk eltorzítja. Azonban ez adja meg nekünk a lehetőséget arra, hogy korrigáljuk magunkat: a korrekció iránti erőfeszítéseinkkel egyenlővé válhatunk a Teremtővel.
Képzeljük el, hogy egy puzzle-t veszünk a játékboltban. Hazavisezm azt, összekeverem a részeket és utána kisgyermekemnek adom őket, hogy ő rakja az egészet össze. Miért kevertem össze a puzzle-t? Annak érdekében, hogy fiam tanuljon belőle, és magától jöjjön rá, és megértse, hogyan is kell mindazt megfelelően összerakni.
Így egész társadalmunk, minden amit az emberiség évezredeken keresztül teremtett, egész kultúránk és civilizációnk semmi mást nem jelképeznek mint egy játékot, melyet tökéletesítenünk kell, hogy olyanná váljunk, mint a Természet (a Teremtő). Akkor az egész világ eltűnik majd a felfogásunkból és megszűnik létezni. Amikor felfedezzük a spirituális világot, és az egész Univerzumot, minden amit ma az öt érzékszerünkön keresztül érzékelünk, beleértve magunkat és a körülöttünk levő világot is eltűnik majd. Ez a világ eltűnik majd, mint egy régi játék.
Mind ehelyett egy más szintű létezést érzékelünk majd, egy másik világot, másfajta kölcsönhatásokat és a valóság egy újabb szintjét – az örökkévalót és tökéleteset.
