Önzőségünk hegyének megmászása (haladóknak)
Kérdés:
Minél több munkát fektetek be annál nagyobb gonoszságot fedezek fel magamban. Tudom, hogy egyre többet kellene adnom a nagyobb csoportnak a „szeresd barátodat, mint saját magadat” alapelve alapján, de le vagyok döbbenve mennyi értelmetlen gonoszat találok ott…Mit tegyek?
Nem voltam képes a csoporton belül adakozni, és funkciómat betölteni. Még el is távolodtam a csoporttól. Érzem, hogy most a „mindenki a hiányosságain keresztül bíráskodik” alapvelvén működöm. Mindemellet nincs többé vágyam az adakozásra, mivel bizonytalanul érzem magamat. Nem vagyok képes elmémet illetve szívemet ebből a problémából kigyógyítani. Hogyan léphetek tovább?
Válaszom:
Teljesen abba kell hagynia a töbiek kritizálását, vagy őket tekinteni problémája gyökerének. Igazából Ön az, aki mindezt így érzékeli. Mindennyian rendelkezünk korrigálatlan vágyakkal, és azáltal, hogy ezen vágyak fölé emelkedünk, magunkévá tehetjük a Végtelen Világot.
A vágy mind az öt világban korrigálatlan. És minél erősebb a vágyunk, annál hatalmasabbá válhatunk annak korrigálásával. Egyenlőre azt kell tegyük, amit elvárnak tőlünk minden egyes alkalommal. Így vagyunk képesek lépésről lépésre a cél felé haladni, a vágyunk fokozatos korrekciójával. És íly módon másszuk meg a hegyet.
