A végtelenül táguló végtelen
Kérdés:
Írva van, hogy a természet a Teremtő feltételeinek megfelelően fejlődik tovább, amíg a tervét sikeresen végre nem hajtjuk. Szóval mik azok a feltételek, melyeket a Teremtő nekünk ad?
Válaszom:
Mindennek egységre kell lépnie a Teremtővel. A Teremtő semmi mást nem teremtett, mint a vágy egyetlen apró pontját, melyben mi létezünk. Ez a pont a Teremtőben, a Fény óceánjában létezik. Mindössze annyit kell tennünk, hogy megérezzük ezt a Erőt, beteljesülést és egységet érezzünk a Teremtővel, mely ebben az egységes teremtett állapotban található. Minden ami utána következik, az ugyanebben a pontban történik, mely a semmiből lett teremtve.
Minden érzékelésünk, és felfedezésünk ebben a pontban történik. Az összes tapasztalat amin keresztül megyünk azalatt történik, amíg úgy képzeljük el a világot, mint magunkat és a magunkon kívül létező természetet és többi embert. De a valóságban mindez csak ebben a pontban található, mely pont mindenfajta változásokon megy keresztül annak érdekében, hogy felfedezze valós állapotát.
A Teremtő arra vágyik, hogy ez a pont mindezen a folyamaton tudatosan menjen keresztül, megértéssel, saját erőfeszítésünk által. Ezáltal vagyunk képesek megérteni mi is a Fény, a Teremtő, aki ezt a pontot a semmiből megteremtette. El kell érkezzünk annak megértéséhez, mit is jelent a “semmiből”, mi ez a “pont”, mi a “Fény”, és miért teremtett Ő mindent úgy ahogy teremtett.
Nem tudjuk mi történik majd velünk ezután a megértés után, de állítólag valamilyen új, eddig nem ismert horizont jelenik meg előttünk a tökéletesség elérése után.
De ez nem is fontos. Végül is lépésről lépésre haadunk, és minden előző lépés csak előkészítés a következő lépéshez. Nem ugorhatunk át lépcsőfokokat. De mindentől függetlenül állandóan a végtelenség irányába kell céloznunk, mivel ez az a hely melyhez irányítjuk imáinkat (MAN) és ahonnan a választ megkapjuk (MAD). Ez az egyetlen módja, hogy megfelelő legyen a hozzáállásunk, hogy a megfelelő cselkedeteket végezzük, és megérdemeljük a végeredményt. Ez azért van, mert minden a végtelenség irányába igyekszik, és onnan ereszkedik le ránk, és nem érdekes, hogy számtalan szint választ el minket attól az állapottól. Mindezek a szintek a mi jövőbeni állapotainkat jelentik, melyek egyenlőre el vannak rejtve előlünk. A közvetlenül előttünk álló szintet tartjuk éppen a végtelenségnek.
