Dr. Michael Laitman

Az emberiség materiális fejlődése olyan, mint rabszolgamunka cementtel és téglákkal

Mi az eredménye annak a materiális fejlődésnek, melyet az emberek olyan nagyra becsülnek? Mit értünk el mindazzal a kemény munkával, az “Egyiptomi cementtel és téglával végzett robotolással”, ahogy a Kabbalisztikus írások az Egyiptomi rabszolgaságot, azaz a spiritualitásból való száműzetésünket leírják? Az eredmény az, hogy most egyre közelebb állunk a spirituális világ felfedezéséhez, és lassan kinyitjuk szemünket arra a tényre, hogy mindeddig az emberek az égvilágon semmi értékeset nem tettek ezen a világon! Az emberek olyan dolgokat tesznek, melyek teljesen értéktelenek mindenki számára! Igen, feltalálnak mindenfajta ügyes eszközöket, de valóban ne tudnánk élni mindezek nélkül?

Minél tovább fejlődnek az emberek, annál több időt szentelnek haszontalan cselekedetekre, és annál messzebb kerülnek az élet alapvető szükségleteitől. Ma amennyiben visszatérnénk oda, hogy csak arra töltünk el időt, ami abszolút szükséges, legtöbbünknek semmi dolga nem lenne. Az emberiségnek csak 5 százaléka lenne foglalkoztatva annak érdekében, hogy az emberiség többi részét a szükségletekkel ellássa. Másképpen megközelítve mindannyiunknak 5 százalék idejébe kerülne, hogy szükségleteit megszerezze.

Minden fölösleget spirituális fejlődésünkre kellene fordítanunk. És miért ne? Nem kapunk semmilyen hasznot abból, hogy időnket materiális dolgokkal töltjük. Az igazság az, hogy mindössze annyit teszünk, hogy környezetünket romboljuk.

Nincs más dolga az embernek ebben a világban, mint hogy a spirituális korrekcióján dolgozzon. Másrészt az a problémánk adódna, hogy mit tegyünk a gondoskodásra szoruló idősekkel, és mi értelme rájuk gondoskodást pazarolni, ha azt hisszük, hogy csak az aktívan dolgozó emberek hasznosak?

Valójában életünknek ellenkező alapelveket kell követnie. Annyira van szükségünk, hogy minden embernek megadjuk a belső korrekciójához szükséges eszközöket, és akkor mindenkinek meg lenne a helye. Mindenki a végtelenség érdekében végezne munkát, mivel a léleknek nincsen kora. És pontossan az idősebbek azok, akik a legnagyobb korrekciókat hajtanák végre.

Minél több időt töltünk a “cementtel és téglákkal”, annál közelebb kerülünk annak felismeréséhez, hogy rabszolgák vagyunk. És ennek a felismerésnek a súlya az embereket arra készteti majd, hogy felkiáltsanak a Teremtő felé, és ezzel felemelkedjenek az “emberi” szintre. És ez az egyetlen hasznos dolog, amit kiszedhetünk materiális fejlődésünkből.

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,744 seconds.