A legnagyobb aktivitás a vágyunkon belül zajlik (haladóknak)
Kérdés:
Világunkban hozzá vagyunk szokva, hogy úgy tudjuk a fejlődés mindig valamilyen aktív cselekedet formájában nyilvánul meg. De az a cselekedet amiről Ön beszél inkább belső elmélkedésnek, a meditációhoz hasonló jelenségnek tűnik, ahol annyit kell csak tennünk, hogy másképpen fogjuk fel a világot. Ebben az esetben hogyan fejezünk ki bármilyen aktivitást?
Válaszom:
Aktivitásunk vágyainkban fejeződik ki. Végül is nincs más lézető jelenség mint vágyaink. A testünk nem más, mint egy állat, mely életben maradása érdekében a mezőt legeli. Minél több cselekedetet végzünk amellet és a felett, mint amire az állat életben maradásához szükséges, annál jobban akadályozzuk belső erőfeszítésünket hogy megértsük kik is vagyunk, hol vagyunk, mi létezésünk célja, és mi történik körülöttünk a világban. Ez igazából amit belső elmélkedésünk igazából jelent.
Ha ahelyett, hogy mélyen ily módon magunkba ereszkednénk, mindenféle mechanikus cselekedetekkel töltjük időnket, akkor belső erőfeszítéseinktől lopjuk az időt, és ezáltal károsítjuk magunkat. Ezentúl a világot is károsítjuk. Az egyetlen dolog ami a személynek ebben a világban tennie kell, az hogy azokat a cselekedeteket végezze, melyek életbevágóan szükségesek testének, és maradék idejét belső fejlődésére kell fordítsa. Pontosan így érhetjük el a Természet harmóniáját, és a Természet rávesz majd minket, hogy megőrízzük ezt a harmóniát.
