A végtelenségbe tartó utazás a lelkünk pontjával kezdődik
Báál HaSzulam azt mondja, hogy amikor a világot elkezdjük a lelkünk pontján keresztül nézni, a valóság érzékelésének egy új formáját fejlesztjük ki. Ez egy új érzékszerv, a már meglévő 5 fizikai érzékszervünk (látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés) felett.
Ebben az új érzékszervben egy olyan képet érzékelek, melyet a Felső Világnak, vagy másik dimenziónak nevezek. És akkor mind magamat, mind a világot ebben az új másfajta érzékelésen belül érzem.
Amikor elkezdjük a valós Felső Valóságot érzékelni, akkor elkezdjük látni, hogy az előző érzékelésünk relatív, és az nem az egyetlen lehetséges valóság, mint ahogy az előzőleg tűnt számomra. Egy eltávolodott módon kezdjük el az előző valóságot szemlélni, és látjuk, hogy az relatív: lehet, hogy az létezik, de ha a testünk meghal, akkor megszűnik.
Azonban amikor az egyik fajta valóság érzékelésről a másikra kapcsolunk, az új fajta érzékelés nem tünteti el az előzőt. Elkezdjük őket együtt érzékelni: azt látjuk, hogy az egyik a másikból ered.
De akkor végre elkezdünk egy újabb utazásban részt venni, a Teremtő állandóan kitáguló, igazi, örökkévaló és abszolút valósága felé.
