Hogyan menjünk életünkön keresztül szenvedés nélkül
Kérdés:
Ön azt mondta, hogy az emberi fejlődés célja, annak az oka, hogy megszülettünk az, hogy felismerjük a Felső Világot magunkon belül, hogy megszerezzük az Ő tulajdonságait, és az Iránta való szeretetet, és szeretet az egész Univerzum iránt. Gyakorlatilag mindez azt jelenti, hogy megszerezzük annak képességét, hogy feltétel nélküli, végtelen Szeretetet érezzünk.
Hogyan lesz az emberiség képes ehhez az állapothoz elérkezni, hogy minden személy tudat alatt szigoró számítások alapján működik: hogyan elégítse ki ösztönszerű vágyait az evéssel, ivással, alvással (a szexre nem is gondulunk, az csak extra munkát jelent) és önmaga megóvásával kapcsolatban? Manapság az ember akár saját gyerekeit és családját is éhezteti, mivel még őket is külsőnek, idegennek érzi. Ugyanebből az okból az emberek (főleg a fiatalok) mág a haláltól sem félnek, mivel nincs mit veszteniük, ez nem nevezhető életnek. Ezért senki sem hibátatható, de mégis egy katasztrófa!
A félelem nem képes minket a továbbiakban motiválni. Szóval mi képes minket változásra rávenni? Elméletileg a hiány érzete az ami az embert előre kényszeríti. De hogyan vagyunk képesek valami olyasmi felé vágyódni, amit nem érzünk, és ennél fogva nem is érezhetünk hiányt irányában?
Válaszom:
Meglátjuk majd, hogy hirtelen az emberek elkezdenek majd vágyat érezni a spiritualitás irányában, és ennek megfelelően kezdenek el majd cselekedni. Végül is mindannyian bábok vagyunk, és most az üresség és cél nélküliség érzetét érezzük. Mindez a Teremtő terve alapján van így. Mindennek meg van a helye és ideje. És számunkra a következő állapot már most elkezdődött!
Az egész életünk egy olyan folyamat, ahol összegyűjtjük a szükséges érzéseket ahhoz, hogy elkezdjük érezni a Teremtőt. Ennél fogva bármilyen ellenállás haszontalan. Annyit kell tennünk, hogy felgyorsítsuk ezt a folyamatot. Ezáltal fog minden megváltozni. És akkor ugyanezeket a benyomásokat fogjuk begyűjteni, csak a szenvedések nélkül.
