A belső koordinációs rendszerünk: világ-év-lélek
A spirituális világ ugyanazokból a részekből, és a köztük levő kapcsolatokból áll, mint a materiális világ. Azonban mi csak olyan mértékben vagyunk képesek érezni a spirituális világot, mely mértékben az érzéseink képesek belé hatolni.
Az erők Felülről ereszkednek a mi világunkba, és kövületi, növényi, állati és emberi tulajdonságokkal rendelkeznek. Ez az amit megfigyelünk: a Felső Erők megnyilvánulásait a mi világunkban, mint tetteket és tárgyakat.
Kölcsönhatásunk az érzékelés részleteivel adja meg a formák megjelenését. Például mondjuk azt, hogy most egy tárgyat látok magam előtt. Ez egy bizonyos formában jelenik meg előttem, de ha én más tulajdonságokkal rendelkeznék, akkor a tárgyat is más formában látnám. Báál HaSzulam mindezt egy asztal példáján keresztül magyarázza el: én egy bizonyos módon látom azt, de egy angyal másképp látja mindazt a saját tulajdonságain keresztül.
A valóság vagy érzékelés abból adódik, ahogy az én tulajdonságaim egységre lépnek a Fény tulajdonságaival, azáltal, hogy közösek, vagy egyezőek tulajdonságaik. Az érzékelésemen túl, csak a Végtelenség létezik, melyből csak azt a részt érzékelem, mellyel hasonló tulajdonságokon osztozom. Szóval hogy vagyok képes ráhangolni magam arra, hogy hasonló tulajdonságokkal rendelkezzek a Felső Világgal? Ezt azért vagyok képes megtenni, mert magamom belül ugyanazzal a koordinációs rendszerrel rendelkezem (világ-év-lélek és az adott kész valóság) mint ami a Felső Világon belül is található. És amikor azt kérem, a Felső Világ a rendszeremet hasonlóvá teszi a Felső Szinthez. Ezt hívjuk a lélek korrekciójának. Ez az, amikor a belső rendszeremet hasonlóvá teszem a Végtelenséghez egy bizonyos mértékben. Ezáltal én határozom meg a spirituális szintemet, és annak fokát, emennyiben érzékelem a Végtelenséget.
