Amikor a földi fejlődés megáll, és a spirituális fejlődés kezdődik
Igazából minden fejlődés a Fény által történik, mely Fény rejtve marad előttünk. És bár minden egyedül a Fény által történik, amikor ez az egoisztikus fejlődésünkön belül történik, semmit sem tudunk a Fényről, és semmilyen formában nem vagyunk vele összeköttetésben. Ezért amikor az ember fejlődik, egyre messzebb kerül a Teremtőtl, mivel úgy érzi, hogy nélküle is képes boldogulni. Végül is hol van a Teremtő a mi világunkban, és hogy vesz részt bármiben is amit én teszek?
Ezért van az, hogy a Felvilágosodás kora létezett történelmünkben, amikor az emberek elhagyták a vallást. De most, minden fejlődésünk ellenére felfedezzük, hogy csak ürességet értünk el. Azután, hogy tanulmányoztuk, és megértettük a világot, azt találjuk, hogy az mocskos és szörnyű. De a legfontosabb dolog, az, hogy meg kell értsük, hogy minél több erőfeszítést teszünk, és annak ellenére, hogy okosabbak és sok tekintetben ügysebbek lettünk, a dolgok csak egyre jobban szétesnek, és a világ rosszabbá válik. Szóval azáltal, hogy fejlesztjük a világot, nemhogy jobbá, hanem rosszabbá tettük azt.
Ezért van az, hogy az emberek elérkeztek a kétségbeesés pontjához. De mindez nem elég, és a Felső Erő nem engedi meg az emberiségnek, hogy elmeneküljön mindenfajta kábítószerek használatával. Mindazzal együtt ami ma történik a világban, a szívben található pont is megjelenik az emberekben, és ez újabb fejlődés irányába vonzza őket. Ez akkor elérkezünk a problémához: egyik részről ez a pont is önző, mivel ez az isteni tualjdonság ellenkező oldala. De még akkor is, ha ez az önző pont a törés eredménye, mindez átváltoztatható egy altruisztikus ponttá. Mindezt egy “sperma cseppé” változtathatjuk, amiből a spirituális embrió kialakulhat.
Az egó többi részéről – azaz az egész világról – szólva, nem vagyunk képesek azt spirituálissá változtatni, mivel annak minden része élettelen anyag. Szóval annak érdekében, hogy spirituálisan fejlődjünk, el kell érkezzünk egy csoporthoz, és a Kabbala könyvekhez, de továbbra is ugyanazon a helyen maradunk, mint egy szamár, amíg végre megértjük: “Szükségünk van a Felső Erőre, a Fényre, mely visszatérít minket a forrásához” és akkor elkezdem azt követelni, könyörgöm a Teremtőhöz, hogy jelenjen meg számomra, és korrigáljon engem.
Ezért a földi fejlődésünknek vége. Az összes kultúrális és tudományos fejlődés elérte végét. Az emberek elkezdik majd érezni, hogy semmi újat nem tudunk elérni ezeken a területeken – mindez kimerítette magát.
