Nincsen múlt, jelen és jövő
Létezett egy teljes, végtelen Kli (edény), mely teljesen korrigálatlan volt, és úgy tűnt, hogy a Teremtő volt minden gonosz forrása. És akkor én korrigáltam ennek az edénynek egy darabját, csak azt a darabot, mely jelenleg hozzám tartozik, és hirtelen felfedezem, hogy a Teremtő most jó hozzám.
Akkor mi is történt tegnap? Ahogy folytatom korrekciómat kezdem érezni, hogy Ő mindig is jó volt hozzám – a múltban, a jelenben és a jövőben is!
De mi történik a többi emberrel? Amikor sikerül hozzájuk kapcsolódnom, felfedezem, hogy ők is részei az én edényemnek (Kli). Ezzel kiterjesztem korrekciómat, hogy az egész teremtést magába foglalja – a Végtelenséget, és mindezt saját magamba foglalom.
Minden az én korrekciómon múlik. Abban a mértékben mekkorában én korrigálom magamat, felfedezem, hogy a Teremtő jóságos, és abban a mértékben, melyben nem korrigáltam még magamat, úgy érzem, hogy Ő gonosz. Minden személy annak alapján ítéli meg a dolgokat, amekkora mértékben korrigálva van, vagy még nincs korrigálva. Nincsen múlt, jelen vagy jövő: csak a korrigált edény (kli) felfedezésének szintjei léteznek, melyek a saját korrekcióm fokai, szintjei.
