Dr. Michael Laitman

Hogyan építsünk egy “spirituális ellenállást”

Kérdés:

Hogyan érződik a lelkek valódi egysége?

Válaszom:

A lelkek egységét úgy érzékeljük, mint az összes felfelé, a spirituális valóság felé irányuló aspiráció egységét, mivel ezt a célt a közöttünk levő kapcsolat révén érhetjük el, soha sem egyedül. Egyedül örökké a különálló szívben található ponton belül maradnánk, mely pontot az út elején kaptunk. Mint egy csepp sperma, az mindörökké megmarad alapzatunknak, míg minden ezen felül, a “húsunk” olyan, amit nekünk kell hozzáadnunk. Azonban abban a cseppben minden velem kapcsolatos információ benne található.

A szívben található pont az önzőségünk felett létezik, mely pontot nem vagyunk képesek ebben a világban beteljesíteni többé. És bár ez a pont felfelé húz minket, amennyiben azt egyedül hagyjuk, örökké egy pont marad. Nem képes önmagában növekedni. De amikor azt összekapcsoljuk a többi hasonló ponttal – barátaink pontjaival, akkor azok saját pontunkkal a lélek teljes edényét alkotják, és azon belül elkezdjük érzékelni a Felső Fényt.

A Fény soha sem magunkon belül érződik, hanem csakis a közöttünk levő kapcsolaton belül, az egymáshoz való hozzálláson belül, az egységünkön belül. Mindegyikünk egy vágynak felel meg. Amennyiben és adakozom egy másik számára, és ő is adakozik irányomban, akkor ezen a kapcsolaton belül vagyunk képesek a Fényt érzékelni.

Mindez igazából hasonlatos a szubatom szinten jelentkező kapcsolatokhoz. Két vágy létezik. Egy részről a két egyén eltaszítja egymást az egoizmus által, és ennek következtében az emberek nem akarnak egymással kapcsolatra lépni. Másrészről az önzőségünk felett vonzódunk egymáshoz, mivel össze akarjuk kapcsolni a szíveinkben található pontokat.

Az önzőség taszító ereje negatív, míg a szívben található pont által jelentkező vonzódás pozitív.

Amennyiben a pozitív erő hatalmasabb a negatívnál, akkor létrejön az egység. Azonban az egység erejét az emberek kölcsönös önzőségéből eredő hatalmas önző “mínusz” erő határozza meg. De végül azáltal, hogy egységre lépünk önzőségünk felett, mindazt “pozitívvá” változtatjuk, és mindazt egy ellenállásként (rezisztor) kezdjük el hasznosítani – egy olyan térként, ahol az adakozás ereje, a Teremtő megjelenhet.

Akkor Ő megjelenik a közöttünk levő kapcsolatokon belül, a korábbi önzőségen belül, melyet most az egység itánti szándék vezérel. Ez olyan, mint egy erőtér, mely a feltöltött részecskéket körbeveszi. Ily módon jelenhet meg a Teremtő a teremtmény számára: a lelkek közötti kapcsolatokon belül, ahelyett, hogy az egyéni lelkeken belül jelenne meg.

(a reggeli lecke első részéből a 18.-as Samati cikk alapján)

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,572 seconds.