Dr. Michael Laitman

Hangoljuk rádiónkat a Teremtő adására

Kérdés:

Mit tegyek, ha minden erőfeszítésemet beleadtam, hogy belépjek a spirituális világba, de a Teremtő nem akarja, hogy ez sikerüljön? Hogyan kérjem Őt meg minderre, ha nem vagyok képes Őt látni, vagy érezni?

Válaszom:

Ez egy olyan érzés, melyen minden kezdő átmegy. Ön azt érzi, hogy valamilyen cselekedeteket hajt végre, de semmit nem tud felmutatni ennek fejében. A Teremtő nem hallja meg, olyan érzése van, mintha a falhoz beszélne. Minden erőnket kiszívja belőlünk, és mi kétségbeesésbe esünk. Miért teszi ezt velünk?

Ez azért van, mert azt akarja, hogy mi pontosan kielemezzük minden részleteiben, hogy “Ő kicsoda?”, főleg azalatt, amíg még a rejtettség fázisában vagyunk. Ez az egyetlen módja, hogy megtaláljuk kihez is szólunk.

A Teremtő mindig a mi oldalunkon áll. Azonban mi olyanok vagyunk, mint egy rádiókészülék, mely nincs jól hangolva. Addig kell magunkat állítgatnunk, amíg a megfelelő hullámhosszra találunk, hogy meghalljuk a Teremtő adását. A rádió kapcsolója a mi kezünkben van, szóval hanguljuk azt megfelelő módon! Állandan hangulnunk kell magunkat.

Ne csak üljünk a kezeinkkel az ölünkben, hasztalanul arra várva, hogy valami történjen és mind eközben Őrá panaszkodva. Kapcsoljuk be a rádiót, és hangoljuk addig, amíg el nem kezdjük Őt meghallani. Ez az jelentése annak a versnek: “Mi teszünk, és mi hallunk”. Mi képesek vagyunk minderre! És már rendelkezünk a szükséges kellékekkel: a csoporttal, a könyvekkel és a tanárral. Szóval nincs kire panaszkodnunk, és nincs kit hibáztatnunk, kivéve magunkat amiatt hogy túl lusták vagyunk ahhoz, hogy mindezt véghez vigyük.

(a reggeli lecke első részéből a 18.-as Samati cikk alapján)

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

74 queries in 0,544 seconds.