Jutalom és büntetés újra megvizsgálva
A személy azt hiszi, hogy amikor élete véget ért, a túlvilágon jutalomban részesül majd azért mert jól viselkedett, és megmaradt hitében, és mert végrehajtott mindent, amit vallása meghatározott számára. De mit is kaphatna, ha nem készítette fel vágyait ennek megfelelően?
A vágyai az ezzel a világgal kapcsolatos élvezetekre szolgálnak – olyan élvezetekre, melyek nem léteznek a spirituális világban! A személy primitív elképzelése arra a döntésre készteti, hogy annyi kacatot gyűjtsön össze ebből a világból, amennyit csak lehet, hogy aztán azt magával vigye a sírba.
Amennyiben azt hisszük, hogy a Teremtő az egy király szerű karakter, akinek érdekében kell dolgoznunk, akkor olyanok vagyok, mint a vallásos emberek. A Teremtő bennünk létezik, Ő az adakozás és szeretet tulajdonsága, melyet nekünk itt és most kell megszereznünk.
Ennél fogva magunkon kell munkálkodnunk annak érdekében, hogy korrigáljuk magunkat, ahelyett, hogy valami furcsa, hatalmas uralkodó által legyünk jutalmazva, vagy büntetve. Ebben különbözik a Kabbala a vallásoktól, és az oka annak, hogy szükségünk van a korrekció erejére – a Kabbala erejére, avagy a Tórára. Mindez azért van, mert annak Fénye képes minket a Forráshoz – a Teremtőhöz visszajuttatni.
