Dr. Michael Laitman

Magunkat megváltoztatva megváltoztatjuk a világot

Kérdés:

Mit jelent az, hogy a “belső változás egy új állapotot eredményez”?

Válaszom:

A Kabbala tudománya elmagyarázza, hogy minden magunkon belül zajlik, az élvezet megszerzésére irányuló vágyban, melyet a Teremtő teremtett. Semmi nem létezik ezen a vágyon kívül. Minden a teremtés ugyanazon anyagán belül zajlik, ugyanahhoz a Végtelen Világ Malchut-jához viszonyítva, beleértve a megszorításokat, a szűrő felállítását, a leszálló ágat a Végtelen Világból a mi világunkba.

A teremtésnek a Végtelen Világból való leszállását egy olyan személyhez tudjuk hasonlítani, aki lassan elveszti öntudatát, és lassan elveszti annak megértését, hogy hol is van. Úgy tűnik számára, hogy a világ, és a külső helyzet változik, miközben valójában ő az egyedüli dolog ami változik.

Ennél fogva ezeknek a bennünk jelentkező belső változásoknak köszönhető, hogy a Végtelen Világ helyett a mi belső állapotunk úgy tűnik számunkra, mintha az Acilut, Beria, Jecira, Asszija világaiban találnánk magunkat, illetve ebben a világban. Ez az ahogy lassan “leereszkedtünk”. Most ugyanazokon a fokokon, és érzékelésen keresztül alulról felfelé újra fel kell emelkednünk. Az érzékelés minden változása a személyen belül játszódik le.

Minden egyes belső állapotunkat világnak hívjuk. A mostani állapotunkat hívjuk a “mi világunk”-nak. Amennyiben azt megváltoztatjuk akkor már az “Asszija Világa”-nak hívjuk, utána a “Jecira Világa”-nak, a “Beria Világa”-nak, és így tovább.

Hogyan változtathatjuk meg állapotunkat? Ezt azáltal tesszük, hogy megváltoztatjuk a kapcsolatokat magunk, az emberek között. Megkaptuk a lehetőséget, hogy visszatérhessünk a Végtelen Világba, annak a ténynek megfelelően, hogy mindannyian úgy érezzük külön állóan létezünk, egymástól eltávolodva. A vágyaink “vastagságának”, gyűlöletünknek, önzőségünknek megfelelően vagyunk eltávolodva, azáltal, hogy büszkeségünk, és hatalom iránti éhségünk eltaszít minket egymástól.

Azonban amennyiben a személy megérti, hogy a másokkal való egység által visszatérhet a Végtelenség állapotába, és hogy vissza kell hogy térjen oda a nehéz feltételek ellenére, az egymás iránti taszítás ellenére, akkor elkezd munkálkodni. Elkezd kapcsolatot létesíteni másokkal önzősége ellenére. Nem pusztítja el önzőségét, valójában semmit sem tesz önzőségével. Egyszerűen kapcsolatokat épít önzősége felett. Ezt hívjuk annak, hogy egy szűrőt épít vágyai felett. Így alakul ki a vágyból egy Parcuf.

A lelkek közötti taszítás megmarad, és folyamatosan növekszik, de a személy hídakat épít föléje. megteremti a lelkek közötti kapcsolatokat, mely egyre magasabbra és magasabbra szökik. Pontosan a folyamatosan növekvő Aviut-nak (vastagság) köszönhető, hogy a személy egyre magasabb spirituális fokokra képes emelkedni – a gonosz felett. Így emelkedünk fel a lelkek közötti kapcsolatok 125 szintjén keresztül.

Ennek eredményeképpen a személy eléri a Végtelen Világ érzékelését, mely 620 erősebb, mint az érzékelés mielőtt leereszkedett volna ebbe a világba. A “hatszáz húsz” nem mennyiséget jelent, hanem az élet és létezés realizálásának, megértésének, és érzékelésének fokát. Ezt a megértést és érzékelést a Végtelen Világban eredeti állapotunk helyett szerezzük meg, ahol még csak egy sperma cseppnek éreztük magunkat és nem volt lehetőségünk bármit is tenni vagy érzékelni.

Azonban most, amikor visszatérünk ugyanabba a Végtelen állapotba, és érzékelésünk 620-szorosan mélyebb és erősebb, akkor úgy érezzük, hogy ugyanazon a szinten vagyunk, mint a Teremtő, a Felső Erő, mely minket és az egész teremtést megalkotta.

Ennél fogva a belső változásunk a többiekhez viszonyítva egy új állapotot hoz létre bennünk, melyet új világnak hívunk. Az összes világ bennünk létezik, és mi olyan mértékben érezzük őket, amekkora mértékben a többiekkel való kapcsolatokon keresztül belső változásokon megyünk keresztül.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,718 seconds.