Útmutató a mozihoz, melynek címe: “Élet”
Én az érzékelés edénye vagyok, melybe belép a Fény. Érzékelésem a vágy 5 részéből áll össze. Az egyik vágyban az én belső valómat érzem – az “én”-emet, a bennem lévő Emberi Lényt, egy másik vágyban testemet érzem – az állati részemet, a harmadikban azokat érzem, akik közel állnak hozzám, a negyedikben érzem környezetemet – a társadalmat, az emberiséget a természetet, és az ötödikben valami magasztosabbat és távolibbat érzékelek.
Minden a vágyon múlik – mennyire van az közel hozzám, és azt a Fény hogyan befolyásolja. Az összes vágyból érkező benyomások aztán összegyűlnek, és elmémben egy képernyőre vetülnek, ahol ez az összkép megjelenik számomra.
Az egyetlen különbség eme kép és egy mozi között az, hogy itt valójában én élem életemet a képernyőn. Ez a film az én életem, és az én érzékelésem a valóságról.
A korporeális felfogás, melyet így jellemzünk nem különbözik a spirituális felfogástól, ahol ugyancsak van egy képernyő melyet erők befolyásolnak, és mely a spirituális világ képét vetíti elénk. A különbség az, hogy a spirituális világgal ellentétben, ebben a világban nem vagyok tudatában, és nem befolyásolom a mozi készítését, és a bennem megjelenő világot.
Azonban amikor a spirituális világban létezem, én “készítem” a mozit azáltal, hogy változtatom a tulajdonságaimat. Ezt a mozit bennem belül játsszák a Felső Fénnyel való kapcsolatom alapján, mely Fény a vetítőgép. A kapcsolat foka határozza meg képességemet arra, hogy elindítsam a visszajátszást.
Célunk az, hogy elkészítsük a tökéletes mozit, amely megmutatja a teljes kapcsolatot és szeretetet közöttünk és a Teremtő között.
(a reggeli lecke második része alapján)
