Az adakozás tulajdonsága olyan, mint egy mágnes, mely egónkat fenntartja
Én az élvezetek iránti vágy vagyok. Ez az egyetlen tulajdonság mellyel én rendelkezem, és én abban létezem. Azonban meg van arra is a képességem, hogy megszerezzem az adakozás tulajdonságát azáltal, hogy azzal egységre lépek.
Az én alapanyagom mindig megmarad az élvezet iránti vágynak. Nem vagyok képes azt megváltoztatni, csak azzal az adakozás erejével vagyok azt irányítani, amit kívülről kapok meg. Amennyiben a Teremtő eléggé fontos számomra, akkor elkezdem használni természetemet az Ő érdekében.
Az adakozás tulajdonságának megszerzési módja az kívülről történik, a Fény segítségével. Azért vagyunk képesek ezt megtenni, mert van emlékképünk erről a tulajdonságról, mellyel rendelkeztünk mielőtt belezuhantunk az önzőségbe. Ezért van az, hogy az adakozás tulajdonsága képes felébredni bennünk a Fény hatására.
Pontosan ezért van az, hogy minket Ádámnak neveznek, mivel a végén képesek vagyunk olyanná válni, mint a Teremtő, és a végén azzá is kell váljunk. (Héberül az Ádám szó a Dommeh szóbol származik, mely hasonlót jelent).
Szóval azt kell tennem, hogy tudatosan felhasználom a Fényt, hogy az visszaadja nekem az adakozás tulajdonságát. Ugyanakkor az élvezetek iránti vágyam ugyanolyan marad. De az adakozás tulajdonsága oly mértékben növekedhet bennem, hogy fontosabbá válik, és elkezdi kontrollálni az élvezet megszerzésére irányuló tulajdonságot.
A két tulajdonság – a megszerzés és adakozás tulajdonságai – soha nem változik meg. Az egyetlen dolog ami változik az a kettő egyensúlya a személyen belül. Az az erő melyik erősebb, az kontrollálja őt.
Ez olyan, mint egy mágnes, mely képes egy fémdarabot fenntartani. Ameddig a mágnes működik, az képes a fémdarabot a levegőben függve tartani, mintha az “spirituális” lenne. De ahogy a mágnes elengedi a fémdarabot, az rögtön visszazuhan az abszolút önzőség tulajdonságába.
(a reggeli lecke második része alapján)