Miért büntetjük magunkat?
Az emberek azt hiszik, hogy a Teremtő úgy büntet meg bennünket, ahogy az emberek büntetnek világunkban: amennyiben valami rosszat teszünk, büntetést kapunk érte. De nincs ehhez hasonló jelenség a spiritualitásban. Mi hozzuk létre saját büntetésünket, amennyiben nem javítjuk ki az élvezetek iránti vágyunkat bizonyos mértékben. A korrekció hiánya, vagy az a vágyunk, mely nem lett korrigálva azon a szinten ahol annak meg kellett volna történnie, a következő szinten a büntetésünkké változik.
Például, mondjuk, hogy egy diák a harmadik osztályban nem tanult a megfelelő módon, de mégis feljutott a negyedik osztályba. Most a negyedik osztályban előre jutása érdekében szüksége lenne mind arra az anyagra, amit annak idején nem tanult meg a harmadik osztályban. Ennél fogva nehézségei adódnak, és mindemféle problémája adódik a tanulásban, ami számára büntetésnek tűnik.
De ki az aki ezt a büntetést rá mérte? Senki más, mint saját maga: ő hozta magával ezt a büntetést. És mindez egyre csak felgyülemlik az egyik szintről a másikra, mint egy lavina, végül olyan nehéz tömeggé válva, hogy lehetetlenné válik a tovább haladás. De senki mást nem hibáztathatunk, annyit kell csak tennünk, hogy korrigáljuk a múltbéli hibákat.
Pontosan így érez az emberiség manapság. Az emberek az elmúlasztott korrekciók nehéz tömegét cipelik magukkal, amiket nem végeztünk el időben, és ezért értük el a globális válságot. Mindez felülről lett belénk programozva.
Ma el kell kezdjük a korrekciót. Nem érdekes mostantól, hogy milyen helyzetbe jutottunk, min mentünk keresztül, és hol voltunk lusták, és hol nem végeztük el a kellő korrekciókat. Most minden nehézségünk és lustaságunk ellenére, amelyek csak egyre növekedni fognak, el kell kezdjünk emelkedni, és a múltbeli hibákat kijavítani. Valójában a múltbéli hibák kijavításának egyetlen módja a jelenben van.
(a reggeli lecke alapján)
