A Rabasról, és az élet és feltámadás spirituális jelentéséről
Amíg a Rabas mellett voltam, mindig meglepett a temetkezési ceremóniák rövidsége, és egyszerűsége. A személynek végig kell csinálnia a ceremóniát: elmenni a temetőbe, mondani egy pár szót a sír mellett, és utána hazamenni. És utána évente egyszer vissza kell térni, de nem többször.
A korporeális értelemben ez a megszokás nagyon egyszerű, szomorú, de a sprituális értelemben mindez igen élvezetes! Mi igazából olyan rituálét tartunk, amivel a személy boldog lehet. Igazából örülnie kell, hogy megszabadul “testétől”, attól a ténytől, hogy az önző vágya meghalt, és az adakozás és szeretet iránti vágya egy új szintre emelkedett. Mindaz a földi szintről indult, a megszerzésből, és a “mennyekbe” jutott – az adakozáshoz!
Amikor évente egyszer visszatérünk az eltemetett vágyhoz, akkor leellenőrizzük, hogy van-e valami más, amit magunkhoz vagyunk képesek venni az eltemetett vágyak közül, amit képesek vagyunk korrigálni, és azáltal még magasabbra emelkedni. Végül is a felemelkedés csak a korrekció által történhet, az önzőség adakozássá való átváltoztatásával.
Ezek után történik meg a “halottak feltámasztása”, amikor minden vágyunkat korrigáljuk, és semmi nem marad a “sírban”. A halott (vágyak) felélednek és a temetési ceremóniát nem folytatjuk többé.
A Rabas olyan személy volt aki úgy cselekedett, ahogy egyik Kabbalista sem cselekedett előtte. Elfogadott szekuláris (nem vallásos) embereket is csoportjába, mely a Bnej Brakban élő zsidó Ortodox közösség mélyén létezett. És ezeknek a tanítványoknak Kabbalát tanított. Azokban az időkben ez forradalomnak számított. A családja, a hozzá közel álló emberek ellenében, valamint a teljes Ortodox társadalom véleménye ellenében cselekedett.
Mindennek ellenére meg merte ezt tenni, és áttörést ért el. Elkezdett cikkeket írni, és leckéket adott kezdőknek, beleértve szekuláris embereket. Minden lehetőt megtett, hogy tanításait elterjeszthesse.
A legfontosabb dolog amit maga mögött hagyott, az írásai, és szellemisége. Minden amink ma van, az egész alapzatunk általa lett lerakva. Mindig úgy érzem, hogy semmit mást nem teszek, csak az ő munkáját folytatom. Ezért érzem úgy, hogy az ő belső ereje munkálkodik tovább. A tanulásunk módja, a magyarázatok és formák mind tőle származnak. Remélem, hogy képes leszek továbbra is mindent átadni, amim van, beleértve Rabas szellemiségét, melyet tőle, a ti irányotokban kaptam.
A személy igazából egy híd, egy közbülső kapcsolat az összes nagy régi Kabbalista Abrahámtól Báál HaSzulamig, és a mi generációnk között. Szellemiségén keresztül átadta a Kabbala tudományát számunkra. Mi az ő edényében (Kli) élünk, és ő továbbra is támogat minket.
Meg kell köszönjük a Teremtőnek, hogy megadta számunkra Rabas lelkét, mely minket is magába foglal, és ma is segíti fejlődésünket. Minden spiritualitás melyet megszerzünk az az ő segítségével lehetséges, a köztünk működő ereje által. Ezért nevezzük magunkat “Bnej Baruh”-nak – Baruh Fiai-nak. Reménykedjünk, hogy valóban Baruh Aslag, a Rabas fiaivá válhatunk.
(A Rabas sírjánál adott beszéd alapján 2009 szeptember 23.-án)
