Ébredjünk fel álmunkból
A spirituális világ nem valami más dimenzióban, vagy a felhők felett létezik. Mindazt valahol a többi emberrel kapcsolatos hozzállásunkon belül találhatjuk meg, amikor látjuk azt, hogy közömbösségünket figyelem, és gondoskodás váltja fel irányukban, és hogy elkezdjük úgy érezni, hogy a többiek fontosak számunkra. Mindez azért történik, mivel el kívánjuk érni a spiritualitást, és elkezdjük látni, hogy a többeik társaink ezen az úton.
Akkor elkezdünk aggódni értük, és elkezdünk róluk gondoskodni, mint ahogy azt bárki mással, aki fontos számunkra tennénk. Először mindezt önző okokból tesszük, de aztán fokozatosan elkezdjük érezni, hogy mi valóban akarunk nekik adakozni.
Ekkor kezd el a Fény dolgozni rajtunk, éreztetve velünk, hogy vannak bennünk olyan tulajdonságok, melyeket korrigálnunk kell. A többieket szeretettel akarjuk kezelni, és azt is érezzük, hogy ezeket a korrekciókat csakis a Fény képes véghez vinni. Amennyiben valóban azt akarjuk, hogy ez megtörténjen, akkor a Fény megérkezik és korrigál minket.
Azonban ez a Fény csakis az emberek közötti kapcsolatokon belül működik, a gyűlöletet szeretetté változtatva, és kijavítva azt a törést, mely valaha a szeretetet gyűlöletté változtatta. Ezen az új másokhoz való hozzálláson belül elkezdjük felfedezni a spirituális világot, melyet valamikor elvesztettünk a törés idején. Megértjük, hogy a többiekkel való kapcsolatunk a lelkek kapcsolata, a belső vágyaink kapcsolata, és ezen belül felfedezzük a Teremtőt.
Mindez pontosan a vágyak ezen hálóján belül történik, mely mindannyiunkat összeköt. Ez a hálózat alkotja meg az edényt (Kli), melyben a spirituális élet felfedeződik. Ugyanakkor a materiális életünkről kiderül, hogy az csak egy álom, mint egy elképzelt világ.
Az emberek közötti kapcsolatok mélyén felfedezzük az adakozás tulajdonságát, és megértjük, hogy ez az egyetlen dolog mely a világban létezik. Minden más csak fantázia, a spirituális világ rejtettsége, ami annak érdekében volt szükséges, hogy azt saját magunk által felfedezzük.
