Hogyan beszéljünk a belső maffiánkkal
Amikor a személy az adakozás érdekében akar dolgozni, akkor önzősége harcolni akar ez ellen. Sok különböző cselekedetet kell végeznünk annak érdekében, hogy a személy általános vágyait két különböző táborra osszuk: azok, melyeket fel tud és azok amiket nem tud felhasználni az adakozás érdekében.
A személynek “ajándékokat” kell adnia önzőségének, annak érdekében, hogy azt lenyugtassa, és megértesse vele, hogy nyer azáltal, hogy részt vesz útunkon – az adakozás irányában. Nem lehetséges egyszerűen levágni az élvezetek iránti vágyainkat. Ehelyett állandóan fel kell ébresszük ezt a vágyat annak érdeében, hogy újabb vágyakat kapjunk tőle, amiket aztán korrigálni tudunk és ezáltal képesek vagyunk célunk felé haladni.
Ezért van az, hogy nem elég egyszerűen megszorítani önzőségünket. Ehelyett gondoskodnunk kell róla: ajándékokat kell neki adnunk, meg kell ölelnünk, és azt kell neki mondjuk: “Mi testvérek vagyunk.” Olyannak kell lennünk, mint Jákob aki Jézsau elé ment ajándékokkal a kezében.
Még ennél is több hasznot találhatunk az élvezet iránti vágyban! Azonban ameddig nem vagyunk vele képesek közvetlenül dolgozni, gondoznunk kell azt, és meg kell neki mutassuk, hogy egész spirituális munkánk a hasznára szolgál. Végül is ez a vágy nem tudja, hogy mi az adakozás érdekében akarjuk korrigálni magunkat.
Úgy kell tekintsünk rá, mint egy idegen, kívülálló testre, mely egyenlőre korrigálatlan marad. És nekünk az gondoznunk kell, annak érdekében hogy képesek legyünk a középső vonalat felépíteni. Mindez olyan mint a maffia, mely megkeres minket abban a pillanatban, hogy valami jól menő üzletet akarunk felépíteni, és azt mondja nekünk: “Megengedjük, hogy elkezdjed az üzletet, de minden hónapban adnod kell nekünk a profitból.”
Pontosan ilyen módon kell önzőségünkkel is dolgoznunk, de sokkal ravaszabbnak kell lennünk. Minden alkalommal, amikor hazudunk neki, új vágyakat hasítunk ki belőle, melyeket képesek vagyunk korrigálni, miközben biztosítjuk az egót, hogy mindez az ő érdekében történik.
Továbbra is gondoskodunk róla, hogy az megengedje, hogy tovább dolgozhassunk, pontosan, mint ahogy a maffia is boldog attól, hogy üzletünk gyarapszik: “Mindent megtehetsz amit csak akarsz, amíg fizetsz nekünk.” Ilyen módon csapjuk be önzőségünket. A megszerzés iránti vágy a teremtés alapanyaga és nem vagyunk képesek azt nem figyelembe venni, vagy azt megszüntetni. Biztosítanunk kell életét, reménykedve, hogy egy napon azt teljesen korrigálhatjuk.
