Álljunk készen arra, hogy átforduljunk, és “fejjel lefelé megszülessünk”
Amikor megépítjük a Szukkát fejünk felett – az önzőségem takarását, és amikor az árnyékba rejtem önzőségemet, a Fény élvezetére irányuló vágyaim 99 százalékát elrejtem, és akkor a maradék egy százalékban képes vagyok a Fényt meglátni. Csak egy keskeny Fénysugarat (Kav Dak) hagyok meg, és abban látom a Teremtőt. És utána fokozatosan elkezdem felfedezni belső tulajdonságaimat, mlyek ezáltal a sugár által illuminálódnak, melyeket Uspizin-nek, Vendégeknek hívunk. Mindezek az én korrigált tulajdonságaim, melyek az adakozáshoz kötődtek.
Ez a módja annak, hogy fokozatosan, a Szukkot 7 napja alatt, az összes tulajdonságom változásokon megy keresztül. Megértem, hogy tanulmányaim, és a sok más teendő mellett, elvárják tőlem, hogy a többi lélekkel egyesüljek, de valahogy azt mindig elfelejtem. Az mindig lényegtelennek tűnik számomra, mint a szemét, vagy maradéka a spirituális munkámnak.
Azonban ha sikerül ezeknek a “lényegtelen dolgoknak” a fontosságát minden más fölé emelni, a saját fejem, és tudásom fölé, és ha azzal teszem őket fontossá, hogy egy felettem uralkodó plafont építek belőlük, akkor alattuk, a sátorban olyanná válok, mint egy embrió, mely a születésére készül, és lassan fejjel lefelé fordul. Azáltal, hogy átfordulunk a “fejjel lefelé” pozícióba, megváltoztatom értékrendemet.
És akkor képes leszek a Szukkába belépni – mely az élvezetek iránti vágyam takarása. Ez az a takarás, melyet a személy saját önzősége fölé épít, ahelyett, hogy a Teremtőnek kelljen saját magát előle elrejtenie.
A Szukka, a sátortető melyet a Szukkot ünnepén építünk, a rejtettség szimbóluma (szűrő), melyet a személy saját vágyai felett épít spirituális munkája első fázisában. Mindezt azáltal teszi, hogy összegyűjti az összes “maradékot” és azokat maga fölé emeli, ezáltal neutralizálva önzőségét. Ezzel önzősége rejtettségbe kerül, és ő kész arra, hogy üljön (a kicsinység állapotában legyen) a Szukkában a Szukkot (HaGaT NeHY szintjei) mind a hét napján, amíg összes vágya a sátortatő alá nem kerül.
Ami ott valójában történik az egy forradalom, hasonló ahhoz, ahogy az embrió fejjel lefelé fordul az anyaméhen belül mielőtt megszületik, vagy amikor a földet szántjuk és belsejét kifordítjuk. Mindez azt jelenti, hogy azok a dolgok amik önzőségünk számára eddig fontosak voltak, elvesztik fontosságukat, és azok, melyek nem voltak eddig fontosak – adakozás és egység – most hirtelen fontossá váltak. Ez az, ahogy az előző színt lényegtelen maradékai lesznek az új színt építésére felhasználva. Ily módon felhasználjuk a Fényt, hogy vágyaink segítségével egyik szintet a másik után felépítse számunkra.
