A spirituális beteljesülés egész óceánja van az orrunk alatt
A fáradtság amit érzünk, szándékosan érkezik Felülről. Úgy tűnik nekünk, hogy semmi jó nincs a spiritualitásban, és a mai reggeli lecke ugyanarról beszél, mint a tegnapi. És ez a fáradtság amit érzünk egyre csak erősödni fog. Amennyiben a személy nem kap energiát a környezetétől (a csoport és a könyvek), akkor nem lesz képes a spiritualitásban tovább haladni.
Azonban a legnagyobb erőt a tudás mások számára való terjesztéséből kaphatjuk. Amikor ezt tesszük, akkor a leckéről felújulva távozunk, és sokkal erősebbnek érezzük magunkat mint előtte. Ez azért van, mert sok ember vágyával kapcsolódtunk össze, és az anyagot együtt éltük át.
Az új vágyainkon belül a világot egy mélyebb szinten fedezzük fel, és ezt az új felfedezést új energiával és erővel tesszük, a lelkünk megújulásával.
Azonban amennyiben nem érzünk boldogságot, és életerőt a lecke és a terjesztés által, az azt jelenti, hogy nem kapcsolódunk eléggé a többiek vágyaival össze. A korrekció csakis a lelkek közötti törött kapcsolatok egységbe léptetésében nyugszik. Nekünk azt kell kijavítanunk ami eltörött. Ahogy elérjük az első kapcsolatot egymás között, ennek a foknak megfelelően azonnal érezni kezdjük a Felső Világot.
A Fény, a kapcsolat érzete, az adakozás és a szeretet nem valami más helyről jelenik meg, hanem az magunkon belül jelentkezik ahogyan magunk ezt a tulajdonságot megszerezzük. Ez a tulajdonság a Teremtőtől érkezik, és körbeölel minket.
A tény az, hogy mi állandóan a Fény óceánjában úszunk! Ezért nem érezzük, hogy víz van körülöttünk. Ezt csakis az edényünkön belül érezzük. Szóval kapcsoljunk jónéhány lelket össze, és ezáltal egy közös edényt képzünk, és abban megérezzük majd a spirituális világot!
Mindez olyan egyszerű. Amikor ez végre megjelenik az embernek, az szinte hátra hököl, mivel meglátja, hogy az állandan az ora alatt volt, és csodálkozni kezd: miért nem tettem meg mindezt tíz évvel ezelőtt?
