Idomítsuk önzőségünket, hogy úgy szolgáljon, mint egy cirkuszi oroszlán
Annak érdekében, hogy belépjünk a spirituális világba, “megszorítást” (Cimcum) kell végeznünk önző vágyainkon. Malhut (a megszerzés tulajdonsága) teljesen be kell, hogy épüljün Binába (az adakozás tulajdonságába), és meg kell adnia magát Bina erejének.
Nincsenek áthatolhatatlan akadályok, vagy függönyök a megengedett és megengedhetetlen között. A spiritualitásban nem létezik erőszak. Nincsenek falak, vagy “Belépni tilos!” feliratok, vagy olyan helyzet ahol valamit tenni akarunk, és valaki kívülről megakadályoz minket ebben.
Nem zúzhatjuk össze egyik vágyunkat sem, vagy tilthatjuk meg magunknak, hogy bármit is tegyünk ami akarunk. Amire szükségünk van, az egy belső korrekció a vágyon belül.
A vágy megmarad, de ugyanakkor egy új érzést szerzünk, hogy az a fontos, hogy ne használjuk ezt a vágyat önző módon. Megértjük, hogy van egy lehetőség, hogy a vágyat magasabb rendű célra használjuk fel, az adakozás érdekében, azért, hogy másoknak kedvezzünk vele.
Bár a vágy úgy lett teremtve, hogy az beteljesülést akarjon magának, azt képesek vagyunk korrigálni, hogy ne kapjon többet annál, mint amire természetesen szüksége van létezéséhez, mivel megérezte az adakozás fontosságát. Például biztos láttunk már a cirkuszban idomított oroszlánokat. Miért van az, hogy ahelyett, hogy az oroszlán felfalja idomárját, az oroszlány szófogadóan kinyitja száját, és megengedi a személynek, hogy karját, vagy akár fejét oda betegye? Nem akarja az oroszlán azt inkább leharapni? Dehogy nem! Azonban azt a személyt ő nagyon fontosnak tartja, mert tőle kapja a gondozást és élelmét. Ennél fogva elnyomja természetes vágyát.
Hasonló módon, mi megtartjuk megszerzés iránti vágyunkat. Mindössze annyi történik, hogy az elkezdi érezni az adakozás fontosságát. Azt akarja, hogy az adakozás irányítsa.
hzs
