A Kabbala tudományát részletekben fedezzük fel
A spirituális megértés mélysége a korrigált vágy mélysége alapján van meghatározva. Minden egyes újabb generációban, a leereszkedő lelkek egyre vastagabbak, durvábbak – önzőek. Ennél fogva azok a Kabbalisták, akik az Ari (16. század) előtt éltek, kis önzőséggel rendelkeztek, és ennek megfelelően nem voltak képesek a teremtés részleteit teljes összességükben felfedni, olyan részletekről szólva, mint a szűrő, az Első, illetve Második Megszorítás (Cimcum Alef és Bet), a Visszatérő Fény (Ohr Hozer), és így tovább.
Ők felhasználták ezeket a spirituális erőket, de nem értették meg teljesen azok eredetét, és működési elvét. Ezért van az, hogy nem tudták azokat megfelelően kifejezni sem. Ez olyan, mint amikor egy képet látunk magunk előtt: annak ellenére, hogy le tudjuk azt másolni, nem tudjuk, hogy a színek hogyan állnak egy bizonyos spektrummá, milyen mindegyik szín hullámhossza, és hogyan befolyásolnak ezen színek minket, és változnak át bennünk érzésekké.
Amennyiben a személy vágya nem eléggé vastag még, akkor nem képes arra, hogy egy bizonyos jelenség okát felfedezze, és elmagyarázza, hogyan lép egységre a Fény az edénnyel. Az Ari volt az első személy, aki képes volt felfedni a különbségeket és kapcsolatokat a Közvetlen Fény és a Visszavert Fény között teljes mélységében. Minderre azért volt képes, mert egy speciális lélekkel rendelkezett. Emellett ő már a messianisztikus időszak elején élt, amikor a világban már megjelentek a korrekcióra szoruló lelkek.
Azelőtt az idő előtt beszélünk a számüzetés idejéről, amikor az önzőség még nem jelent meg korrigálható formában. Ezért van az, hogy az Ari előtt élő Kabbalisták a Közvetlen Fény szempontjából adták át a Kabbalát (Kabbala Ramak), míg az Ari azt már a Visszavert Fény szempontjából (Kabbala An) magyarázza.
Később Báál HaSzulam az Ari módszerét folytatta, fejlesztette tovább, és készítette azt elő számunkra felhasználható módon.
