Analízis és szintézis a Kabbala tudományában
Minden tudomány két cselekedetből áll: az analízisból és a szintézisből, avagy a dolgok részekre bontásából és aztán újboli összerakásából. Valamit darabokra törünk, amikor tudni akarjuk, hogyan is lett az felépítve, mint amikor a kisgyerek eltöri játékát. Részecske gyorsítókat építünk, megpróbálunk még az atomba is mélyen behatolni, és azt a legkisebb részekre bontani. Azt gondoljuk, hogy azon belül megtaláljük eredetünket.
Az emberek hatalmas összegeket fektetnek ebbe bele, mivel remélik, hogy megtalálják a legutolsó kicsi részecskét, melyből az egész anyag származik, és ezáltal felfedezhetik az élet titkát, és kitalálhatják honnan is származik minden. Mint az kiderül pontosan így tanuljuk mi is a Kabbalisztikus szövegeket. Azt apró darabokra akarjuk feltörni annak érdekében, hogy minden egyes szót megértsünk, hogy megértsük a szavak közötti kapcsolatokat, hogy a magyarázatokat saját szavainkkal egészíthessük ki, és legvégül, hogy összefoglalhassuk a szöveget, hogy mindaz érthetőbbé váljon számunkra.
A kezdő a szöveget azon a nyelven olvassa, ami ismerős számára, de valahogyan a szavak sehogyan nem kapcsolódnak mondatokká. Ez azért történik, mivel a Kabbalisztikus szövegek olyan cselekedetekről beszélnek, melyek nem a mi világunkra vonatkoznak, és ennél fogva elménk nem képes azt felfogni.
Ennél fogva a szövegekkel ezt a szédszedő és újra öszzerakó munkát kell végezzük, hogy legvégül olyan módszert tudunk létrehozni, mely rövid, tisztán érthető, és egyszerűen használható. Ennek a módszernek képesnek kell lennie a személyt eredeti forrásához kapcsolni.
hzs
