Olyanok vagyunk, mint egy eszméletlen páciens, akinek éppen visszatér a tudata.
Kérdés:
Miért nem boldog a Teremtő, ha az emberek élvezik a materiális életet, és elégedettek vele.
Válaszom:
A Teremtő azért nem boldog ezzel, mert nem ez az az élvezet, amit ő szándékozik adni nekünk. Kezdetben Ő megteremtett egy állapotot, ahol mi teljesen fel voltunk töltve a Fénnyel, de nem vettük észre ezt, mert eszméletlenek voltunk.
Az egész spirituális világ ezen állapot elrejtésének egy foka, és mi a legalacsonyabb fokon vagyunk, a végső elrejtésnél. A Végtelenség világa itt van, és mi benne vagyunk, de többszintű réteggel elválasztva, mint egy burkolat, ami elrejti azt az állapotot, amiben benne vagyunk
Olyanok vagyunk, mint egy ember, aki az ágyában fekszik eszméletlenül. Ő létezik ezen a világon, és ezt az állapotot életnek nevezhetjük, bár az érzékekből nem fog fel semmit. Ez a mostani állapotunk. De a Teremtő nem hagyhat el minket ebben az eszméletlen állapotban, ahol minden amink van a Fénynek egy szikrája, életben tartva minket, de mi nem realizáljuk ezt, és a testiséget akarjuk előállítani.
Mindazon által elég nehéz egy eszméletlen embernek felébredni. És a körülötte lévő embereknek is nehéz idejük van hogy eszméletre hozzák De egy dolog világos: teremtés tervének meg kell valósulnia. Ebben nincs választásunk. Az egyetlen választás, hogy célunkat a szenvedés árán érjük el, vagy a Fény útján, tudatosan. E kettő között választhatunk.
Elkezdünk haladni, hogy elkerüljük a csapásokat. De azután, ha egy csipetnyi tudatosságot nyertünk, az utat önként folytatjuk, mert elkezdjük a végső célt mindenek felett értékelni.
