Mozes és a Fáraó mindannyiunkban létezik
Mi nem vagyunk képesek legyőzni vágyainkat. Csak arra vagyunk képesek, hogy egyik vágyunkat egy másikkal, jobbal helyettesítjük. Végül is a személy nem más, mint egy vágy, és képtelen maga ellen bármit is tenni.
Az egyetlen módja annak, hogy vágyaink ellen kűzdjünk egy külső erő segítségével történhet – a Fény segítségével. A Fény fogja akkor a háborút megvívni számunkra. Ezért mondta a Teremtő Mózesnek: “Menjünk a Fáraóhoz! Én majd megkűzdök vele, hogy megmutathassam erőmet, és legyőzzem őt. Mindezt megmutatom neked!” Ez az oka annak is, hogy a Teremtő azt mondta: “Én teremtettem a gonosz hajlamot, és megteremtettem a Tórát gyógymódnak, mivel a Fény mely benne el van rejtve képes a személyt forrásához visszatéríteni”.
Ennél fogva a feladatunk nem az, hogy magunk ellen kűzdjünk, hanem, hogy azért tegyünk erőfeszítéseket a Kabbala tanulásával, hogy a Fényt magunkra vonjuk. Csak távolról kell megfigyeljük a saját gonoszságunkat, és vágyat kell ébresztenünk magunkban, hogy megszabaduljunk ettől a gonosztól. Ez hasonló ahhoz a történethez, ahol Mózes a Fáraó házában növekedett, de utána eltávolodott tőle.
Mi megkaptuk a szívben található pontot, melyet Mózesnek hívunk. Magunkra kell vonjuk a Fényt, a Teremtőt, hogy ő kűzdjön meg a gonosszal, a szívünkkel – a Fáraóval.
3 összetevője van ennek az állapotnak:
1. A személy gonosz hajlama, önzősége, mely mélyen benne rejlik. Ez az ember természete – a Fáraó.
2. Egy új tudat, mely kezd a személyben kialakulni, mely a szívben található pont, Mózes. Ez anak a felismerése, hogy ki kell javítsuk gonosz hajlamunkat, egyébként képtelenek vagyunk a spiritualitást elérni.
3. A Fény forrása, a Teremtő. Mindez egy könyv, mely arról szól, hogyan korrigálhatjuk önzőségünket a Fény segítségével. A könyv az egy eszköz, mely képessé tesz minket arra, hogy magunkra vonjuk a Fényt, annak érdekében, hogy önzőségünket korrigáljuk, hogy azt megváltoztassuk, és átváltoztassuk jóra.
A gonosz hajlamunk magunkon belül van – az a Fáraó. A Fény ereje, melyet a tanulás alatt vonunk magunkra az a Teremtő ereje. Mi, azaz Mózes középen állunk, és folyamatosan ezt a háborót vívjuk, ahogy vaz írva van: “A személynek folytonosan szembe kell állítania jó szándékát a gonosz hajlama ellen”.
A személy szívben található pontja, Mózes a Fáraó házában nő fel. Mózes a Fáraó ölében ül, a szakállával játszik, és felpróbálja koronáját. Mózes olyan volt, mint a Fáraó örökbe fogadott unokája, a Fáraó lányának örökbe fogadott fia. Más szóval erceg volt a Fáraó udvarában.
De amint a személy elválasztja magát gonosz hajlamától, elkezdi érezni, hogy ellentétesek egymással, és gyűlölik egymást. Amikor Mózes később visszatér a Fáraóhoz, többé nem úgy beszél vele, mint egy közeli hozzátartozóhoz. Úgy beszél hozzá, mint egy idegenhez, vagy ellenséghez.
Így történik az, ahogy a személy elválasztja magát saját természetétől, az ellen felkelve azt meggyűlölve. Az egyetlen reménysége az, hogy a Fény megérkezik hozzá tanulása alatt, és megváltoztatja természetét.
