Miért érzünk ellenállást arra, hogy eljöjjünk egy Kabbala Kongresszusra
Kérdés:
Ezen a héten lesz egy kongresszsus Észak-Amerikában, és egy hét múlva Törökországban. Mindenkinek alkalma van részt venni. De mi van akkor, ha egy személynek nincs kedve eljönni.
Válaszom:
Ha egy szemály észreveszi, hogy nincs kedve arra, hogy eljöjjön a kongresszusra, hogy elkezdje alapos vizsgálatát egoista természetének és korrekciójának. Minden attól függ, milyen konkluzióra jut, megérti-e, hogy a kongresszussal szembeni ellenállása egy felülről jövő segítség, hogy feltárják az egoját, annak érdekében, hogy felemelkedhessen. Vagy alázatosan tőri, hogy jelen élete folyjék tovább, egészen a haláláig.
Ha megértem, hogy ez a zavar a Teremtőtől függ, aki Jó és Jót tesz, hogy nincs senki rajta kívül, akkor keadem elhárítani a zavart, hogy a segítségével előre halashassak. Ha én magamat a zavar közepébe helyezem, hogy egybeolvadjak velük, még akkor is , ha egymás ellen harcolnak, akkor én bizonyára eljövök a kongresszusra., (a csatában szerzett sebbhelyekkel borítva.)
Nem számit, milyen erősen áll ellen az én egom magammal, megtesszem ezt a fizikai akciót. Talán nem akarok elmélyülni benne, de mégis elmegyek És akkor én valóban jó belső munkát fogok végezni.
Ha mindazonáltal, egyetértek eggoizmusommal. És kitalálok mindenféle magyarázatot arra, hogy miért nem megyek a kongresszusra, akkor elmulasztom az alkalmat, ami garantálva volt nekem Fentről és a Teremtőtől.
ft
