Egy földkörüli út a Fény óceánjában.
Kérdés:
A spirituálisban nincs idő, de nem elég a korporális idő korlátjai között működnünk?
Válaszom:
Ha belépünk a spirituális világ észlelésébe, csak az erők mezejében működünk, mint egy óceánban, ahol víz vesz körül minket minden oldalról. A valóságban ezt a mezőt „víznek” hívjuk, mert ez elsődlegesen a Hassadim Fénye (a Mercy Fénye, „víz”), ahol az élet a Hochma Fénye is jelen van.
Hassadim Fénye mindent kitölt magával, Nincs jobb vagy bal oldal, teteje vagy alja. Hassadim Fényének egész óceánján keresztül, a középpontjából körök szóródnak, aamelyek a Hochma Fényének szintjei. Ezolyan, mint egy elektromos vagy mágneses mező, melynek ereje változik, ahogy a középpontból való távolság nővekszik.
Ha egy személy belép a spirituális ézékelésbe, minden olyanértelmes érzést felfog, ahol nincs idő-, mozgás- , tér és -valóságos létezés -érzékelés, mint a mi világunkban.
Habár a spirituális térnek megvan a maga idő-, mozgás- , tér és -valóságos létezés –érzékelés, ezeket többnyire a korporális megfelelők analógiájának hívunk. Az idő az, amit mi azt az akciót hívjuk, amelyben a személy megváltoztatja saját magát.
Az akciót, a személy belső változását és áthelyezését a spirituális mezőbe, mozdulásnak hívjuk. Ebben a mezőben ő a változásai mentén mozog, egyre inkább hasonlít ehhez a mezőhöz, és egyre közelebb kerül a középponthoz.
A hely ebben az elrendezésben ugyanabban a mezőben van. Ő mindig egy pontban létezik, kiegyenlítödva a mezővel, úgy mint egy töltés a mágneses vagy elektromos mezőben
A ciklusoat, amelyeken ő szekvenciálisan megy át, közelebb kerülve a középponthoz, és végrehajtva a belső változásokat saját magán, világoknak hívjuk.
( Az Észak Amerikai Kongresszus első leckéjéből.)
ft
