Eljött az idő, hogy megszülessünk.
Csak egy törvény, egy erő van, amely a spirituális mezőből hat rám, a Fény végtelen óceánjából. Csak egy dolgot akar, hogy a központjába vonzzon, a jóhoz.
Önző vágyam ( a „megbízatásom”) folyamatosan nő és fejlődik. És ezért egyre kiegyenlítettelenebbek maradunk a spirituális mezővel.
Egyre messzebb és messzebb kerülök a jó központjától.De a mező nem változik, én vagyok az aki változik. A rosszabodások, amelyek bennem végbe mennek, önkéntelenekés automatikusak. Ezért lesz az állapotom egyre rosszabb.
Nem vagyok egyedül ebben a mezőben, mert hét milliárd ember van ugyanabban a helyzetben. Mi csak ki önző részecskék vagyunk, és mindegyikünk kisebb nagyobb fokban rosszul érzi magát.
Önző fejlődésünk során elmozdulunk a maximumról, a jó központjától a kőr távoli pontjáig, és elkezdjük összekötözve érezni magunkat.
Ez súlyosbítja amúgyis „rossz” állapotunkat. Mindenki kezdi úgy érezni magát, hogy az összes többitől függ. Ezek arra kényszeítik, hogy mindenkit gyűlöljön, és mindenkitől szenvedjen.
Állapotunk hasonló a méhen belüliséghez. A terhesség kilenc hónapja alatt (emberré fejlődés) az anya (természet) segíti az embrió (ego) fejlődését teljes mértékben.
De amikor a teljes (egoista) fejlődéshez ( globális és zárt) is eljutunk, a Természet anya, arra készteti a z embriót, hogy megszülessék
.
A globális krizis az egy nyomás minden embrión, az emberiségen, hogy spirituálisan is megszülessék.
Az embriónak egy fejjel lefelé pozicióba kell fordulnia( aprioritást kapásból adásba kell fordítani) és megkezdeni a kiszabadulást az egoista állapotból. (segíteni az anyának, hogy megszülessen).
Csak ez gyorsítja meg a méhen belüliséget és szüli meg a Fényt.
