A fokozatos átváltozás Lo Lisma-ról, Lisma-ra
Kérdés:
Amennyiben valaki azt kéri, hogy közelebb kerülhessen a Fényhez, az nem egy önző kérés? Végül is az a vágy hajtja, hogy jobban érezze magát.
Válaszom:
Mindez nem probléma. Ezt hívjuk Lo Lisma-nak (hogy a spiritualitást önzően akarjuk magunknak).
A személy azért akarja érezni a spirituális világot, azért akarja megszerezni a spirituális életet, a valóság valós érzékelését, hogy ne vesztegesse el az életét. Végül is életünk gyorsan eltelik, nem tudjuk mennyi időnk van hátra, és nem akarjuk ezt az időt értelmetlenül elvesztegetni.
Eleinte a személy nem képes másra gondolni, mint profitra saját maga számára. Végül is, ha a személy nem kívánná a spiritualitást önző módon, nem hinné, hogy abból valami haszna származik, akkor soha nem jutna el a spiritualitáshoz.
Ennél fogva a spirituális út önző megszerzéssel, megértéssel kezdődik (Lo Lisma), és aztán a Felső Fény (Or Makif) hatására a személy önző hozzállása a spiritualitás irányában átváltozik altruistára (Lisma).
Ezért hívjuk egónkat “segítségnek saját magunk ellenében” (Ezer Kenegdo), mivel az egó, önzőségünk az, mely minket eljuttat abba az állapotba, amikor hirtelen megértjük, hogy pontosan önzőségünk az, amely útunkban áll.
Ugyanazt az egót, mely addig segített minket, és hajtott minket előre most el kell pusztítsuk. Nem a vágyakat magukat kell elpusztítanunk, hanem azok önző szándékát, irányát. Ily módon képes a személy fokozatosan megváltozni a Fény hatására.
hzs
