Terjesztenünk kell a Kabbala szándékolt célját is, nem csak a bölcsességét.
Mindannyian kis egoisták vagyunk. Egyénileg nem vagyunk az ellenkezője az egyszerű Természetnek Kifejlesztve az egoista vágyakat, a Természet arra késztet minket, hogy beteljesítsük ezeket a vágyakat.
Mindazonáltal, most elértük maximális egyéni egoista fejlődésünket Ez evidens az élet ürességének érzésén keresztül, és aktivításunk minden körében lévő krízisben, minden személyben, benne és körülötte.
Túl a maximális (és üres) egoizmuson, bebizonyosodott, hogy mint egyetlen egoista mechanizmus rendeződünk, ami ellentmondásban van az egyszerű Természettel. Két ellentétes rendszer formálódott, a Vezérlő rendszer (a Teremtő), és a rendszer, amit vezérlünk(egy globálisan összerendezett társadalom). Ezért elkerülhetetlenül fogjuk érezni azt az ellentmondást, ami az altruista természet szintje, és ez egoista emberiség között van, ami a problémája minden személynek, és a társadalomnak(járvány, szociális krízis, más természeti katasztrófák stb)
Csak most lépünk be abba a periódusba, ahol a globális egoizmust „nulláról” tárjuk fel. Általánosan, a növekedés, mint szenvedés manifesztálódik, amelynek célja, hogy elvezessen mindannyiunkat a globális egoizmus realizálásához, mint ami az oka minden bajunknak és szenvedésünknek. A szenvedés folytatódik, amíg el nem érjük azt a vágyunkat, hogy kijavítsuk egoizmusunkat a globális adakozás és szeretet szintjére, elvezetve rendszerünket viszonyaink azon rendszerébe, amely ekvivalens a Természettel (a Teremtővel)
A Kabbala tudománya elmagyarázza, hogyan vigyük végbe ezt a változást minden személyben és a társadalomban, ezen tudás nélkül képtelenek lennénk kijavítani magunkat. Az egyetlen kérdés csak a fájdalomnak az a mennyisége, amit el kell viselni annak érdekében, hogy a Kabbala tudományát implementáljuk kijavításunk céljából.
A próféták úgy írják le a lehetséges szenvedést, mint „a világ végének képét” A Kabbala elterjesztése magyarázatot ad a szenvedés okára, és megmutatja, hogyan fog a társadalom változása mindenkit megváltoztatni a jóságá.
Ezért a Kabbala elterjesztése a világban, elsősorban a szándékolt cél elterjesztését jelenti, mint sem a bölcsesség elterjesztését. Amikör elérünk a határig, hogy realizáljuk a szükségletet, akkor kell a javítás módszerét elterjeszteni. Ez az ahogy mi felépítjük a tanulásunkat.
(Az Eurázsiai Kongresszus második leckéje)
