A Zohár könyve a belépőjegyünk a spirituális világba
Az köztudott dolog, hogy a Zohár könyve az különleges. Az oka mindennek az, hogy ez az egyetlen könyv melynek meg van az ereje arra, hogy az emberi lényeket bejuttassa a spirituális világba. Ez a máshoz nem hasonlítható misszió az, mely a hírnevet meghozta a könyv számára, és kialakította az emberiség különleges viszonyát vele.
A Természet egy nagyon különleges belépést készítette elő számunkra az életbe való belépéshez: minden tudás nélkül születünk meg, és előzetesen semmi sincsen elmagyarázva számunkra. A gyerek semmilyen intellektust nem örököl, semmilyen érzékelést vagy memóriákat nem kap szüleitől vagy az előző generációktól. A személy úgy születik meg, mint egy üres burok, és azután kezdi csak el érzékelni a világot, mint meleget, hideget, fényeset, sötétet, hangosat vagy csendeset.
Kezdetben a kisbaba nem érez egyátalán semmit. De fokozatosan elkezd reagálni a hangra és a Fényre, és később elkezdi felismerni anyukáját, és felfedez különböző cselekményeket, amiket vele végeznek. Erre válaszul a baba elkezd nevetni vagy sírni, és fokozatosan elkezdi felfedezni a világot, és ki akarja találni, mi is történik körülötte. Elkezdi érzékelni saját testét, és így lassan felnő.
Ehhez hasonlítva meglepő, hogy a kisállatok mindent megtanulnak és képesek önállóan túlélni egy két napon belül, míg az emberi kisgyerek az teljesen tehetetlen marad, és hosszú ideig a felnőttek gonsokodására szorul. Amennyiben az emberi kisgyereket az erdőben hagyjuk, akkor csak úgy nőne fel, mint az őt körülvevő állatok.
Az emberi kisgyermek növekedése kizárólag a benyomásokra épül, a példákra és viselkedési modellekre, melyeket a világból, a felnőttektől kap. Az emberek zenét, játékokat teremtettek a gyerekek számára, mely arra hivatott, hogy a gyerekek törjék össze azokat és újból felépítsék őket, és képesek legyenek általuk a színek és hangok között különbséget tenni. Ezeknek a játékoknak az a célja, hogy felkészítse a gyerekeket a világban való életre.
A gyerek szülei és a körülötte levő emberek készen állnak arra, hogy mindent megadjanak annak érdekében, hogy a kisgyerek felnőhessen annak a generációnak a szabályai által, melyben a a jelenlegi világban él. Ösztöneink arra irányítanak minket, hogy tudásunkat átadjuk gyermekeinknek, mivel másképpen nem állna készen a világban való életünkre.
Ez a fajta nevelés természetes és megváltoztathatatlan. Nem vagyunk képesek az embert információval megtölteni azáltal, hogy egy komputerhez kapcsoljuk, mely a tudás enciklopédiáját áttölti belé. Nem vagyunk képesek egyszerűen beültetni a személybe a megfelelő neveltetést annak érdekében, hogy a gyerek érzéseit és reakcióit kifejlesszük. Mindezt csak fokozatosan vagyunk képesek megtenni ahogy ő formázza saját személyiségét azáltal hogy megszerzi és összegyűjti benyomásait.
Ez a folyamat legalább 2O évet vesz igénybe életünkből. És amikor felnőtté válunk, tovább folytatjuk fejlődésünket és tanulásunkat, és sokszor azzal végezzük, hogy bánjuk, miért nem szedtünk össze több tudást korábbi életünk során.
A születésünk és fejlődésünk a spirituális világban hasonló módon zajlik, de a különbség az, hogy közben tovább létezünk a fizikai világban, mely bizonyos mértékben egy zavaró tényező. Csakúgy mint a fizikai világban, a spirituális világban történő növekedésre is szükség van szülőkre, környezetre, játékokra, oktatásra, a megfelelő nevelésre és magyarázatokra. Amennyiben nem kapjuk meg a megfelelő példákat, akkor nem leszünk készen arra, hogy a spirituális világban éljünk, és ezáltal az nem jelenik meg számunkra. Még ha az meg is jelenne, nem lennénk képesek azt meglátni.
Báál HaSzulam ezt írja a “Test és Lélek” című cikkében: “Az emberi lény nem képes a világban létezni anélkül, hogy ismerné azt, és hasonlóan lelke sem képes létezni a Felső Világban anélkül, hogy megismerné azt. Sőt mi több a Felső Világ ismerete igazából úgy szolgálja őt, mint az a mód ahogy az életet érezzük azon belül.”
Amennyiben egy újszülöttet a bölcsőjében hagynánk mindenféle odafigyelés nélkül, és csak abszolút fizikai szükségleteit elégítenénk ki, akkor semmi más nem lenne belőle, csak egy élő, lélegző test. Nem vagyunk képesek fejlődni anélkül, hogy új, és különböző benyomásokat kapnánk folyamatosan. Nem érdekes, hogy nem értjük az értelmét a legtöbb ilyen benyomásnak, mint a kisgyerek aki nem nagyon érti még meg mi is történik körülötte. Ettől függetlenül ezek a benyomások feltöltenek minket, és ahogy növekszünk elkezdjük őket használni. Ugyanez a dolog történik a spirituális világban is: Megtöltjük magunkat ezekkel a sokszínű benyomásokkal, melyek a spirituális világból származnak, melyek nem léteznek jelenlegi világunkban.
És pontosan ez a módja annak, ahogy A Zohár könyve befolyásol minket, elkezdünk megkapni, és összegyűjteni különböző benyomásokat a spirituális világból. Amikor ezek a benyomások belépnek lényünkbe azok elősegítik fejlődésünket a spirituális világban, még akkor is ha nem vagyunk tudatában annak, hogy ez megtörténik.
Amikor mi a Zohár könyvét olvassuk leckéink alatt, én nyújtok majd magyarázatokat a szöveggel kapcsolatban annak érdekében hogy segítsem a személyt, hogy a szöveg tartalmához kapcsolódhasson. Azonban a személy képes a Zohár könyvét mindenfajta magyarázat nélkül is olvasni. Mindössze arra van szükségünk, hogy vágyat érezzünk arra, hogy megértsük a szöveget, és hozzákapcsolódjunk a szöveghez, ugyanolyan módon, ahogy a nyílt szemű kisgyerek felfedezi a világot maga körül, és nem képes akár egy pillanatra sem nyugodtan ülni, mivel természetes késztetése az, hogy megtanuljon, és minden magába szívjon környezetéből. Amennyiben megnyitjuk érzéseinket, a szívünket és elménket annak érdekében, hogy magunkba szívjuk ami ebből a könyvből kifolyik, mint a kisgyerek aki mindent magába szív ebből a világból, akkor képesek leszünk előre haladni a spirituális világban.
Annak szinte semmi jelentősége nincsen, hogy a személy brilliáns elmével rendelkezik, vagy bármilyen nehézsége van a tanulásban, akár lusta, vagy keményen dolgozik, racionális, vagy emócionális, mindenki a maga módján fejlődik, azon a módon, ami a legjobb számára.
hzs
