Menekülés az önzőség rabszolgatartásától
Minden amit ebben a világban teszünk önző vágyainkat követi. Nem értjük meg, hogy a nap 24 órájában semmi mást nem teszünk, mint az egónkat szolgáljuk. Mi azt hisszük, hogy legalább egy órát pihenünk naponta, de igazából önzőségünknek dolgozunk az egész idő alatt. Mindez tudat alatt történik.
Az egyetlen módja annak, hogy elmeneküljünk ebből a helyzetből az, hogy meggyőzzük magunkat, hogy a legfontosabb munka az spirituális természetű, hogy a szerepünk az, hogy Felülről megkapott szívünkben található pontunkhoz hozzáadjunk. Ennek a gondolatnak állandóan a fejünkbe kell, hogy legyen vésve, és állandóan le kell ellenőrizzük, hogy cselekedeteink vajon a cél irányába vezetnek-e.
Hogy mennyire becsüljük célunkat az meghatározza merre is haladunk. Még akkor is, ha nem vagyunk képesek teljesen elérni célunkat, legalább próbálkozunk. Megépítettük a megfelelő környezetet – egy támogatási rendszert, mely állandóan emlékeztet minket a spirituális cél fontosságára? Amennyiben nem, akkor életünk eltűnik anélkül, hogy eredményt érnénk el.
Az hogy mindössze jelen vagyunk a leckéken, és a csoportban nem jelent semmit. Az a fontos, hogy ne váljunk egy lusta “szurkolóvá” aki a meccset a nézőtérről nézi, és magát sportszeretőnek hívja.
hzs
