A dráma mely bennünk a Zohár hatására kialakul
El kell képzeljük Noé-t magunkon belül, és vele szemben a bűnösökkel teli világot. A Teremtő azt mondja Noénak, az adakozás tulajdonságának, hogy rejtőzzön el a bárkában, a Bina azaz az adakozás tulajdonságában. A Binában való rejtőzés azt jelenti, hogy teljesen eltöröljük magunkat az adakozás tulajdonságával szemben, mint egy embrió az anyján belül. A Teremtő utasításokat ad Noénak bennünk, hogy ez a tulajdonság hogyan képes túlélni és növekedni. Nekünk is fel kell építenünk ezt a bárkát, hogy az összes faj, a Kli összes része képes legyen belépni oda. Magunkra kell vegyük az erőt és irányítást az adakozás tulajdonságától, a Binától, hogy az lesz bennünk 1OO%-osan az irányító erő. Mindezzel ellenkeznek majd az összes önző tulajdonságaink, amelyek majd mind növekszenek, és felemelkednek körülöttünk (magunkon belül), mint az özönvíz vízei, a pusztítás erői. Amennyiben mi megmaradunk a Bina tulajdonságán belül egy bizonyos ideig, akkor képesek leszünk újjászületni! És akkor kilépünk egy új világba!
Ez az a hatalmas munka melyet Noénak kell elvégeznie, ennek az apró tulajdonságnak, melynek meg van az a kis aspirációja Bina, azaz az adakozás iránt. De az özönvíz segítségével, és a hatalmas munka alapján, hogy megmarad a Bina tulajdonságán belül, elkezd növekedni. Ő a bűnösök számlájára építi fel magát, mely bűnösök kint maradnak. És utána kilép a bárkából, új talajra lépve, és minden szinten elkezd szaporodni: a kövületi, növényi, állati és emberi szinteken magán belül, mint ahogy mind azon tulajdonságokon belül is. Így kezdődik az új világ!
Az összes tulajdonságnak mely az óceánba fulladt az özönvíz vízeiben, vissza kell térnie később, és korrigálódnia kell. De egyenlőre azok nem léteznek számára, és semmilyen módon nem jutnak kifejezésre. De később majd újra életre kelnek.
Próbáljuk megírni saját regényünket magunkon belül. Ahogy mindezeket a dolgokat elképzeljük, ne felejtsük el, hogy “Nincsen más Rajta kívül”. Képzeljük el magunkat, a csoportot, és az egész világot, mely egyenlőre külsődlegesnek tűnik számunkra, de a valóságban mind bennünk létezik csak. A legfontosabb dolog az, hogy ne zavarodjunk össze, és csak egy képet tartsunk meg magunkban. Mi mindig csak egy állapotról beszélünk, de azt különböző színekben leírva. Mi képezzük a képet mindebből, utána abból egy szinfónia lesz, egy történet, de ezek mind ugyanazt az állapotot írják le.
hzs
