A szivárvány belül
Zohár (mindent amit ebben a könyvben olvasok magamon belül kell keresnem): És a Teremtő (az adakozás általános ereje, amennyire azt én képes vagyok elképzelni) azt mondta Noénak (az én belső vágyam, hogy a Teremtőhöz hasonlóvá váljak): “Egy szivárványt helyeztem a felhők közé”. “Helyeztem” azt sugallja, hogy azt már korábban tette, mivel a szivárvány az egy “alapkő”. És az alapkő már helyére lett helyezve a világ teremtése előtt, mivel a világ azon alapul, és ezért írva van: “Helyeztem” múlt időben.
Írva van: “Az égbolt fölött”. Amiről ami az égbolt fölött létezik írva van: “És hallani fogom a szárnyaik suhogását” Ezek a négy legnagyobb és legmagasabb szent állatról szólnak, melyeken az égbolt nyugszik. Szárnyaik összekapcsolódnak, torzójukat eltakarva. Az égbolt a határ, a második megszorítás, azaz a Parsa. Mindaz a négy nagy állaton nyugszik, melyek: Heszed, Gevura, Tifferet és Malhut.
Bennünk vannak ezek az erők, melyeket Heszednek, Gevurának, Tifferetnek és Malhutnak nevezünk, vagy a négy állat az állati szinten. Létezik az “égbolt”, mely elválasztja ezeket az erőket más erőktől. De ezek csak erők – semmi más.
Mindaz amit mi jelenleg érzünk az ezen erők által jelenődik meg belső képernyőnkön. A célunk az, hogy átváltsunk a külső képekről melyek a képernyőn jelennek meg magukra az erőkre. És akkor képesek leszünk megérteni, megszerezni a valóságunk eredetét, elkezdhetjük azt változtatni, és elérkezni a Forráshoz.
A spirituális világ az erők világa. Csak amikor mi a korporeális világban létezünk akkor képzeljük el ezeket az erőket korporeális képekként. Azonban legvégül ez az egész elképzelt valóság eltűnik a semmiségben.
hzs
