A jóság óceánjában elmerülve
Egy fejlett személy abban különbözik másoktól, hogy hajlandó elviselni hosszú ideig tartó szenvedést, hogy elérje a célt, ami nagyszerű, és ezért nagy mennyiségű erőfeszítést és időt kíván az elérése. A személy fejlődési szintje azáltal van meghatározva, hogy mennyi erőfeszítést és időt képes rááldozni arra, hogy elnyerje azt a kitüntetést, ami azon a tényen alapszik, hogy el tud képzelni olyan célt, ami megér ekkora erőfeszítést.
Láthatjuk a világunkban, hogy vannak emberek, akik élnek és pénzt keresnek ösztönösen Reggel az ilyen ember elhagyja a házát, talál valamilyen munkát, amivel elég pénzt kereshet, hogy táplálja magát erre a napra is, és azután hazamegy.
Egyszer volt egy szomszédom, aki azt szokta mondani, „Megkerestem ma ötven dollárt, és ez elég is. Én és a családom kimegyünk a strandra. Van elég pénzünk hogy szendvicseket vegyünk rajta egész nap, és így pihenhetünk.” Meg voltam lepődve: „ És mi lesz holnap?” “Én kérdeztem és ő válaszol, „Elegem van mára” Ez volt az attitüdje az élettel szemben
Közben egy másik személy elhagyja a szóban forgó házat. Megkérdezed tőle: „Történt valami? Nincs pénzed, hogy tápláld a családodat?” Azt válaszolja: „ Nem, minden rendben”, ezért aztán megkérdezed? “mi a baj” Akkor elkezdi mondani neked a problémáit a „világgal szemben” vagy valami olyanról ami több év múlva történhet meg. Ha azt javasolod neki, hogy menjen a családdal strandra pihenni, képtelen lesz blokkolni ezeket az aggodalmas gondolatokat.
Minél fejlettebb egy ember, annál nagyobb a szóba jöhető terület, annál nagyobb a célja, és annál többet hajlandó szenvedni, hogy elérje célt .Ez ugyanaz mint a spirituális, amikor a személy, aki el akarja érni a célját, olyan valaki, aki elvisel nagy fájdalmakat, erőfeszítéseket tesz, és éveket is vár, a kritikával szemben, és az úttal való egyet nem értések ellenére
A egyetlen dolog, amire a személynek szüksége van az az érzés hogy a cél felé irányul, és az egyáltalán nem fontos,, hogy mikor éri azt el, vagy azonnal, vagy valamikor a végtelenben. Ha ilyen érzésünk támad, az azt jelenti, hogy kijavítottuk a Kelimünket Ha az a célunk, hogy eljussunk az adakozáshoz, akkor egyáltalán nem érdeklődünk a jutalmazásról.
Éreznünk kell, hogy nem törekszünk semmire e célon kívül, és nem számít, hogy mikor érjük el, vagy hogy elérjük egyáltalán. Ez azt jelenti, hogy mi már benne létezünk! Ez az a módszer, amivel a személy belép a spirituálisba, tökéletességet tapasztal, és elmerül a jóság óceánjában…
