Vékony híd a spirituális világba
A Zohár könyvét olyan nagy Kabbalisták egy csoportja írta, akikhez hasonló sohasem létezett a történelem során. Megalkották a nyelv, információ, erők, érzelmek, és Fény hídját. Összekötve érzelmeinket és megértésünket a feltárt világgal kapcsolatban és az érzelmeinket és megértésünket a rejtett világgal kapcsolatban.
Amikor a Zohár könyvét olvassuk, amit nekünk írtak és olyan helyzetbe kerüljenek, hogy meg akarjanak győzni minket, akkor olyanok leszünk mint egy bébi, aki mohón kinyitja a szemét és száját, hogy magába fogadja, amit az anyja mond neki Nem ért semmit, csak egyszerűen a mamára néz, és az örömét mozgással fejezi ki.
Hasonló erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megértsük a tanítónkat. Hogy ezt megtegyük, össze kell kapcslódnunk egymással, oly módon, ahogy a Zohár könyvének tíz írója. Még ha magyarázatok nélkül olvassuk is, fokozatosan érezni fogunk belső reakciókat és mozgásokat. Belőlünk, egy tudatlan és tudat alatti szintről egy új tartomány egy új világ kezd megérkezni, és egyre megszokottabb lesz.
A leckét a „Zohár könyve tanulásának” hívjuk, de a valóságban ezt a könyvet nem tanuljuk, hanem feltárjuk, és a feltárás a törekvésünkön keresztül történik, és hogy készek vagyunk arra, hogy megérezzük a rejtett világot. Annak, hogy készen vagyunk, abban kell kifejeződnie, hogy egységben vagyunk egymással, mint a szerzői ennek a könyvnek. Ez az összes szívbéli pont egysége, a törekvés a Teremtő által való hasonlatosságra. Ez az, ahogyan a Kabbalisták leírják a szükséges feltételeit annak, hogy korrekt módon használjuk a Zohár könyvét.
A könyv szövegének olvasásakor kis magyarázatot adok ,azért hogy „mélyére ássak” a szövegnek, hasonlóan ahhoz , ahogy egy felnőtt magyaráz, amikor a gy3erekkel játszik
Ha a Kabbalisták a Zohár könyvéről írnak, nem úgy hivatkoznak rá, mint a Zohár könyve hanem egyszerűen csak, hogy a Könyv. Ez kifejezi azt a vágyat, hogy nincs más könyv az egész világon!
