A spirituálitást váratlanul fedezzük fel, mint egy csodálatos találkozást.
Kérdés:
A Kabbala azt mondja, hogy az embereknek nem szabad a miszticizmust gyakorolniuk, de mindent egy valóságos nézőpontból kell néznie. Más részt a Kabbala módszere Felülről jövő „csodákon” alapszik, dolgok, amelyek érthetetlenek, és irracionálisak, ahogy magyarazzák. Hogyan jön össze ez a két dolog?
Válaszom:
Mi egyrészt a természet egy részében létezünk – a materiális részben, ami el van választva a természet másik részétől – a spirituális résztől az első erőfeszítéseket tesz, hogy egyesüljön a spirituális résszel, de ha megtesszük, mi felfedezünk egy „egységet”, ami már ott van. Ez egy csodára hasonlít, mert nem látjuk a kapcsolatot az erőfeszítések és a spirituális kinyilatkozás között. Ha tudnánk, mi a kapcsolat, világosan értenénk mennyi erőfeszítést tettünk annak érdekében, hogy megszerezzük, amit akarunk.
Szellemiség
Találás
Adakozás
Egoizmus
Testiség
Erőfesítés
Egoista Akciók
Mindazonáltal ezek a kapcsolatok nem látszanak létezni, mert mi a kapás , egoizmus minőségén belül létezünk, és nem érezzük az adakozás minőségét ebben az állapotban.
Mi nem hajtunk végre adakozási akciókat, és nincs evidens kapcsolatunk a spirituális világgal. De mégis van egy rendszer, amit ami egoista akcióinkkal aktiválunk, annak érdekében, hogy elérjük a spirituális világot. Ez a rendszer felrajzolja a Fényt, ami ujjá teremti az Ohr Makifot felettünk Ez az összeköttetések rendszere köztünk-az egoizmusunk között és a spirituális világ – az adakozás között, amit a következő vers ír le, „ Dolgoztam rajta és megtaláltam”
El vagyunk vágva a spiritualitástól, és nem törekszünk rá egyáltalán .Mi a spiritualitást a profit formájában képzeljük el, vagy egy nagy rátalálásban, inkább. mint az adományozás tulajdonságában. Mindazonáltal az ösztönzés minden fajtája alkalmas, hogy fokozatosan megrajzolja a Fény és újjáalakítsa. Ennek eredményeképp elkezdünk egy nagyobb vágyat érezni az adakozás spirituális vágya iránt.
ft
