Dr. Michael Laitman

Melyik utat választjuk – Ábrahámét vagy Nimródét?

Zohár: Ők kiléptek Izrael földjéről és leereszkedtek Babilonba azt mondva: “Ez az a hely ahol maradunk”.

Mi felemelkedünk a mennyországba és megkűzdünk a Teremtővel hogy Ő nem hoz létre még egy özönvízet mint az idők kezdetén.

A Parsa az Acilut világa alatt egy speciális korrekció, melyet szándékosan hoztak létre, hogy megakadályozzák, hogy a Fény lejjebb ereszkedjen. Ezért mondták: “Hadd emelkedjünk fel az égbolthoz, hogy megkűzdhessünk a Teremtővel, hogy Ő eltávolítsa ezt a határt, és megengedje, hogy a Fény felülről leereszkedhessen.”

A személy fokozatosan tanul, és elkezdi megérteni hogy az adakozás érdekében kell erőfeszítéseket tennie, de ő nem akar “Izrael földjén” maradni, ahol minden az adakozás érdekében történik, mivel nem lát abban semmi hasznot, hogy ő is azt tegye. Ahogy új önző vágyak jelennek meg benne, elhagyja Izrael földjét, és Babilon felé halad, mely a megszerzés földje.

És akkor elkezd arra gondolni, hogy a Kabbala tudományát képes felhasználni önző célokra, személyes beteljesülése céljából. Meg akarja hódítani a Teremtőt, és Őt szolgájává akarja tenni saját önző céljaira, ahelyett, hogy ellenkezőleg tenne, mint a Grimm mesében mely a halászról és feleségéről szól.

Egy alacosnyabb, kevésbé észrevehető helyet keres, ahol képes elrejtőzni a Felső Erő elől, annak érdekében, hogy ne kelljen önzőségétől megszabadulni. Így egy “várost és tornyot” (ZON de Klipa) épít, és abban él. Azt hiszi, hogy a Teremtőnek meg kell töltenie önző vágyait Fénnyel, ahelyett, hogy tiszta vágyait töltené meg, mivel az utóbbi azt követelné, hogy felemelkedjen és megszerezze Bina adakozó tulajdonságait. Önzőségét akarja megtölteni és vitába száll a Teremtővel.

Mindegyikőnk képes megtalálni ezeket a tulajdonságokat saját magában. Ez le van írva a Tórában amikor Bábel tornyának építőihez beszél: “Emelkedjetek fel a mennyekhez, és kűzdjetek meg a Teremtővel!” A “kűzdelem” azt jelenti, hogy követeljék a Fényt a Teremtőtől, hogy a felfedést követeljék miközben megmaradnak a jelenlegi önző állapotban. Egyik azt kérdezi: “Miért nem jelent meg számomra a Felső Világ még? a Teremtő nem igazságos! Már nagyon régóta várakozom, szóval miért nem történt ez még meg?”

Erre utal a “város építése” (Zeir Anpin de Klipa) és a Bábel tornya (Malhut de Klipa), mely megtörténik velünk minden egyes szinten. Minden alkalommal választást kell hoznunk, hogy a Ábrahám – az adakozás útját választjuk, illetve azt az utat melyet az egész világ választ, Nimród – a megszerzés útját.

Van egy szabály: “az egész megegyezik részeinek összességével”. A teljes Tóra jelen van akár legkisebb, legalacsonyabb állapotunkban is, beleértve a Noénak, Babilonnak, Egyiptomi rabszolgaságnak, sivatagi bolyongásnak, templom építésnek, rombolásnak hívott állapotokat, és a teljes utat a végső korrekcióig. Ez ismétli magát újra és újra minden egyes szinten.

Ezért van az, hogy amikor tanuljuk a Zohárt, mindent megtalálhatok amit olvasok magamon belül, minden egyes szinten amin áthaladok: az egyiptomi rabszolgát, Izrael népét, a Templon Főpapját, a Fáraót, Bilamot és szamarát, és így tovább. Ezek mind bennem vannak.

A szerepünk az, hogy elképzeljük és érezzük ezeket a metafórákat mint egy gyermek, aki a körülötette található világot tanulmányozza. A legfontosabb az, hogy ne hagyjuk abba az erőfeszítést. Nincs más olyan könyv a világon, és nincs semmilyen más módja annak, hogy beemelhessük magunkat a spiritualitásba.

hzs

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,808 seconds.