A Végtelenség vonalának elérése
A Zohár könyve a belső tulajdonságainkat írja le, ezért hívjuk a Kabbalát a Tóra belső részének. Csak úgy tűnik számunkra, hogy a világ fejlődik, és kifelé terjed, de ez nem igaz. Az önzőségünk okozza azt, hogy ezt a térbeli kiterjedést érezzük.
A kifelé történő érzékelés ellentétes a korrekt fókusszal és a spirituális gyökérrel. Végül is a gyökér az csak a egy vékony vonal (Kav Dak), mely az egész valóságon keresztül megy annak legmélyebb pontjáig. Ennél fogva belülre kell koncentráljunk, saját vágyainkra és tulajdonságainkra fókuszálva. És akkor képesek leszünk egy belsőbb szintet felfedezni.
A Kabbala tudományában megtanuljuk, hogy a teljes felemelkedés abból áll, hogy egyre belsőbb Parcuf-okra váltunk. Először jön a megtermékenyülés (Ibur-embrió) a NeHY Parcuf-ában, majd a belsőbb HaGaT Parcuf-ában találjuk a csecsszopó állapotát (Yenika). Végül a még belsőbb Parcuf, HaBaD épül fel – a felnőttkor stádiuma (Mohin).
Így teljessé tesszük a Parcuf-ot – a korrekció 125 fokának egyikét. És most mi lesz? Most egy új Parcuf kezdődik, mely a korrekció új szintje, mint a következő magasabb emelet, és az ugyancsak ezekből a három stádiumból áll – megtermékenyítés (vagy embrió), csecsszopó, és felnőtt.
Ilyen módon mi folyamatosan egyre mélyebbre és mélyebbre hatolunk ameddig el nem érjük a Végtelenség vonalát, és onnan szívjuk magunkba a táplálékot. Ezért van az, hogy keresésünknek állandóan befelé kell irányulnia.
hzs
