Engedjük meg, hogy a Zohár a vágyak csodaországába vezessen minket
Ahogy mi a Zohárt tanuljuk, csak a belső képre kell koncentrájunk, ahol minden egybe kapcsolódik. Bele kell vessük magunkat és nem szabad semmi olyanra gondolnunk ami kinnt marad. Teljesen el kell merüljünk a könyvben, mintha egy csodaországba léptünk volna, és abban utazunk, mindent megpróbálva meglátni és magtanulni, ami ott található.
Hangokat hallunk, különböző színeket látunk és nem értjük meg mi is történik, ki az aki befolyásol minket, és hogyan. A saját vágyaink és tulajdonságaink világába léptünk be, és mi ott kalandozunk. Például mindez olyan mint azok a mozifilmek, ahol a kamera behatol az ember testébe, és a vérerekben utazik megmutatva mindent ami belül található. Hasonló módon mi is behatolunk magunkba és a vágyaink körbevesznek minket. Egy olyan világba lépünk be, mely saját vágyainkból és tulajdonságainkból áll, valamint Fényekből, Kelim-ekből és szűrőkből, melyeket ell kell képzelnünk.
Elképzelhetjük ezt úgy, hogy mi azok között létezünk, és azok körbevesznek minket. Vagy elképzelhetjük ezt úgy is, hogy azok bennünk, és mi állandóan leásunk közéjük, hogy jobban megértsük őket.
Sokféle módon elképzelhetjük ezt, de a legfontosabb dolog az, hogy semmilyen módon ne kapcsoljuk mindezt mai általános valóságunkhoz. Azonban később majd felfedezzük, hogy a jelenlegi valóságunkat is magunkon belül érezzük.
hzs
