Mi a spirituális beteljesülés?
Kérdés:
Amennyiben a valódi beteljesülés az adakozásból jön, mindez azt jelenti, hogy ebben a pillanatban képtelen vagyok beteljesülést kapni?
Válaszom:
Jelenleg az egyetlen módja annak, hogy beteljesülést kapjak az a saját beteljesítésem. Vannak vágyak és üres terek bennem, és azok beteljesítésével kapok élvezetet, átmenetileg kielégítve csillapíthatatlan “éhségemet”.
Azonban létezik egy másfajta beteljesülés, mely abból adódik, hogy másokkal összekapcsolódom, érzem őket, és kitöltöm az ő vágyaikat. A kapcsolat szintjétől függően egyetlen egységgé válunk, mint a szülők és gyermekeik.
A valóságban mi mindannyian egy lélek részei vagyunk, és a lélek az egy vágy. Azáltal hogy mások spirituális vágyaihoz kapcsolódunk, beteljesítem őket, mintha azok saját vágyaim lennének, és ezáltal magam is élvezetet kapok. Ezt hívjuk spirituális élvezetnek. Ezt is vágyon keresztül érezzük, az egyetlen különbség az, hogy míg előzőleg saját természetes vágyaimat használtam, addig később élvezetet kezdek érezni más vágyai által, melyek nem tartoznak természetesen hozzám.
Mások vágyai olyan távolinak tűntek előzőleg nekem, hogy amikor azokat magamhoz hasonlítottam azt éreztem, hogy minnél rosszabbul érezték magukat a többiek, annál jobban éreztem én magamat. De most korrekcióm teljesítése után mások vágyai sajátommá válnak, megszerzem a lehetőségét annak, hogy több ezer vágyat kielégítsek és mindazt élvezem. Az élvezet ezáltal jóval nagyobb, mint amikor csak a saját személyes vágyammal dolgoztam.
A konfliktus a vágy és a befektetett erőfeszítés között nem tűnik el. Azáltal, hogy a gyűlöletet szeretetre cserélem mindaz csak növeli a kettő közötti különbséget, és ez ugyanakkor felerősíti az élvezetet. Végül is a Fény a sötétség kontrasztjához képes mérendő. Még megszokott életünkben is sokkal nagyobb értéket adunk a békének, ha azt hosszabb ellenségeskedés után érjük el.
Kérdés:
Mi a fontosabb a spirituális élvezettel kapcsolatban: hogy tágítjuk spirituális horizontunkat azáltal, hogy válaszokat kapunk kérdéseinkre, vagy az hogy mások spirituális megértését segítjük?
Válaszom:
Mindkettő fontos. A spirituális élvezet az olyasmi amit akkor érzek, amikor a Felső Fénnyel kapcsolatba kerülök. A Felső Fény felfedezése akkor is megtörténik amikor én csak kezdem azt megközelíteni, még akkor is, ha azt nem látom még tisztán.
A világ két részre van felosztva: A Teremtőre és a teremtésre. “Spirituális élvezet” azt jelenti, hogy én felfedem a Teremtőt, mintha az a ködből lépne elő. Elkezdem megérteni és Őt érezni egyre inkább, követem példáját és egyre jobban megismerem Őt.
A tanulás segíti ezt a folyamatot mivel amikor tanulmányozom az Általa teremtett rendszert, illuminációt kapok. Bár még nem fedtem fel Őt teljesen, a Vele való kapcsolat mágis távolról rám ragyog. Mindez érzékenyebbé tesz engem, és elkezdem érezni, ahogy egyre közelebb kerülök Hozzá, és hogy én az Ő irányítása alatt vagyok. És akkor a szemem sarkából elkezdem látni a spirituális jelenség körvonalait.
Természetesen érzéseim még mindig önzőek: jól érzem magam, bagyobb biztonságban, nyugalomban vagyok, és reményekkel tele tekintek a jövőre. Mégis a spirituális élvezet az a Felső Erővel való kapcsolatból adódik, míg a materiális élvezet az magunkra, és a velünk hasonlóakra vonatkozik.
hzs
