Az aki életet adott nekünk, köteles segíteni nekünk
Malhut képtelen saját magát korrigálni, mivel önmagában élettelen vágy. Azonban amikor összekeveredik Binával (ahogy a Nekudot de SAG leereszkedik a Tabur de Galgalta alá), azáltal magára veszi annak tulajdonságait, és elkezdi észlelni, hogy “adakozni akarok, fel akarok emelkedni, és korrekciót akarok, és hasonlóvá akarok válni a Teremtőhöz!”. Ez az ahogy Malhut, Bina szikráinak magában hordozásával formálódik a Tabur alatt.
Azonban ezalatt a magába foglalás alatt Bina is megkapja Malhut-ot magában, és ezáltal magát két részre osztja: egy felső részre – Galgalta v Eynaim, mely a színtiszta Bina, és az alsó részre – ZAT de Bina, Rechem (anyaméh), vagy Ima (anya), mely megérti milyen vágyak léteznek alul.
A felső szint tartalmazza az alsó szint egy részét, és az alsó szint tartalmazza a felső szint egy részét. Másképpen leírva Bina tartalmazza Malhut-nak egy kis darabját és Malhut tartalmazza Bina-nak egy kis darabját. Most már képesek egymást megérteni. A kapcsolatuk hasonló anya és kisgyermeke kapcsolatához, ahol az anya megérti kisbabája miért is sír, és a kisbaba tudja, hogy van valaki akinek sírhat. Ösztönösen érzi, hogy valaki életet adott neki, és az köteles az ő gondját viselni.
Amennyiben ez nem történt volna meg, akkor a Tabur de Galgalta alatti tér örökké üres maradt volna, és a teremtmény (a megszerzés iránti vágy) soha nem érné el célját – a Teremtő iránti adakozást. Ezért van az, hogy minden egyes gondolatunk és vágyunk tartalmazza Bina és Malhut egy részét. Végül is amennyiben mi csak a Malhut-ot tartalmaznánk magunkban, világunk halott lenne. Minden fejlődés, és előrehaladás Bina-tól származik.
Még a tudósok is felfedezik most, hogy amikor sejtek osztódnak, vagy más fajta fejlődés jön létre, egy altruisztikus cselekedet történik. Mindig két ellentétes erő működik a Természetben: a Teremtő és teremtés, plusz és mínusz. Bina résztvétele Malhut-ban képessé teszi a teremtést arra, hogy ne maradjon teljes sötétségbe zárva, és hogy elkezdhessen mozogni a Fény irányába. Mindez azért történik, mivel megadja a teremtésnek azt a belső érzést, hogy: “Van valaki akinek segítenie kell nekem!”.
Igen hasonló módon az újszülött is érzi, hogy anyjának kötelessége róla gondoskodni. Sír és kiabál, mivel tudja, hogy valaki reagálni fog minderre. Nem csak üres könnycseppeket sír, hanem azokat valaki felé irányítja.
hzs
