A Zohár üdvözöl minket az érzések világába
Amikor a Zohárt olvassuk, amilyen keményen csak lehet meg kell próbálnunk magunkat elvonni a korporeális képektől melyek felemelkedhetnek elképzelésünkben. Harcolnunk kell azzal a késztetéssel, hogy materializáljuk ezeket a koncepciókat, és csak az egyetlen dologra kell koncentrálnunk: a vágyra, melyen belül csak két működő erő található: az adakozás és megszerzés, mely számtalan stílusban jelenik meg.
Az általános vágy az sok egyéni vágyra van felosztva, mivel a Fény befolyásolja azt, és ez a befolyás különböző tulajdonságok megjelenését okozza, különböző hajlamokat az adakozásra és megszerzésre. A különböző vágyak mindenfajta kapcsolatokat hoznak létre egymással, mint taszítás, összeolvadás, vagy konfliktus egymással. Mégis mi mindig csak egy vágyról beszélünk mely a teremtés anyaga, az egyetlen dolog melyet a Teremtő teremtett. A Fény befolyásolja a vágyat, és a vágy vastagságától (Aviut) függően a Fény befolyását különböző módokon értelmezi, és annak alapján igazítja magát a Fényhez.
A Zohár pontosan elmagyarázza nekünk a Fény hatását a vágyra, bár általában nem említi meg a Fényt mint eredeti okot, és csak arról beszél ami a vágyban történik. Ez hasonló ahhoz, ahogy a mi világunkban mi látunk különböző tetteket, vagy a Fény behatását, és mindenhez úgy állunk, hogy: “az ami történik”, anélkül, hogy azt a tettek eredeti okához kapcsolnánk.
Nagyon sok tett történik a Fény hatására a vágyon belül. Azonban van a tetteknek egy kis része, mely a vágytól magától származik: ezt hívjuk szabad választásnak, akaratnak. Mi képesek vagyunk kiválogatni ezt a szabad vágyat az összes cselekedet gyűjteményéből, és ha azt megfelelően irányítjuk akkor hívhatjuk magunkat “emberi lénynek”.
Ennél fogva mi csak a vágyon belüli tulajdonságok fokozatairól beszélünk. Nincsenek elképzelt képek.
hzs
